Jámbor Lajos Jézus élete

Péter Krisztust megtagadja És a tanítványok tehetetlen’ nézték A szeretett Mester megkötöztetését; Egyedül Péter volt, aki szablyát rántott És azzal a főpap szolgájához vágott, Kit Málkusnak hívtak, s jobb fülét levágta… De Krisztus e szókkal fordúl hozzá hátra: – „Tégyed hüvelyébe, Simon, a te szablyád’, Ki kell ürítenem a keserű pohárt!” S illetvén levágott fülét a szolgának: Csodaerejével meg- s begyógyítá azt. A többi tanítvány elfutott, elszéledt… Péterből áll csupán a gyászos kíséret… A főpap házához, hogy megérkezének, Vallatják az Urat törvéyntudó vének; Péter a tornácról könyes szemmel látja, Mint üt egy poroszló Krisztusnak arcára! S mégis, hogy pár szolga...

Jámbor Lajos Jézus élete

Krisztust a kertben megfogják; Kajafáshoz, Pilátushoz, majd Heródeshez viszik Jézusban a beszéd még szájában vala, Midőn a kertbe ért a gonosz hada: Itt jön az áruló a fegyveres néppel És előttük Judás oly remegve lépdel; Az égő fáklyáknak lobogó világa Rezgő fényt sugároz halovány arcára; S megcsókolván Jézust, köszönti e jellel, Ilyen szókat mondva: – Egészséggel, Mester! – Megíjed a tömeg a Megváltót látva És e pillanatban félve vonúl hátra… Az áldozatra szánt Bárány némán áll ott … Majd az árulónak, ki Előtte állott, Csöndesen felelvén, nem remeg, nem kiált: – „Csókkal árúlod el az embernek Fiát?” … A katonák...

Jámbor Lajos Jézus élete

Krisztus útja Jeruzsálem felé … Következő napon, hogy eltávozának, Az úton üdvözlő, nagy sokaság támad; Hangzik a kiáltás: – Áldott, áldott légyen; Aki jő az Úrnak szentséges nevében!- S az örvendő népség pálmaágat szeldel, Diadalmi útját hintegetik ezzel, S felső ruháikat terítik az útra, hogy teljes legyen a győzedelmi pompa. Krisztus szamárháton halad a nép között… S egyszerre az arca bánatba öltözött, Amint Jeruzsálem közelébe értek; S szemeiben hulló, fájó könyek égtek: Siratja a várost; mert előre látja, Miként jut az egykor végső pusztúlásra, Mint dönti a porba hitetlenség s vétek!? –„Óh, jaj Jeruzsálem! ezerszer jaj néked!”- Az üdvözlő néppel...

Jámbor Lajos Jézus élete

A naini ifjú Nain városába méne az Úr másnap, Követve rajától hívő sokaságnak. Amint a városnak kapujához értek, Tanúi lőnek egy gyászos temetésnek: Egyetlenegy fia egy özvegy asszonynak, Akit bús társai ravatalon hoznak. Az özvegy anyának végtelen a gyásza, Könyeket facsar ki görcsös zokogása! E gyászos jelenet Jézust is meghatja, Részvevő szemmel néz a bús ravatalra, És a gyászmenetet megállásra készti; Majd az özvegyhez lép, ekként szólva néki: – „Ne sírj! a te fiad él!” – és a koporsót Érintvén, a holthoz ily szavakkal szólott: – „Ifjú! néked mondom: kelj föl!” – és szavára Eltűnt szemeiről a halálnak álma! A...

Jámbor Lajos Jézus élete

Krisztus a templomot megtisztítja S mikor a templomba ottan bement volna: Galambárusokat láta ülni sorba’, S más, áldozatra szánt barmok árulóit… S a váltott pénz csengő hangja hallható itt. Szent haragra gerjedt, mindezeket látva, S kötélből font ostort szorítva markába: El-, kiűzé őket… a pénzt szerte szórva S feldöntve az asztalt, ily szavakat szóla: „Vigyétek el innen átkos portékátok’, Az én Atyám házát ne változtassátok Házává világi csalfa kalmárságnak!” … Ezt látva a zsidók, Néki így szólának: – Micsoda jelt mutatsz, mivelhogy ezt teszed? S ada nekik Jézus ílyen feleletet, Az Ő szent testének templomáról szólva: – „Lerontván: harmadnap felépítem...

Kocsis László: Hazajöttek

Hazavárjuk őket, hazajöttek végre,Kiket rejtegetett idegen sír mélye,Kikért gyászruhába annyi szív öltözött,Kikre annyi árva gondolt bús könny között,Akiknek virágos házuk udvarábaAzóta költözött a lélek sírása…Itt az édesapa, ott a kedves gyermek!Özvegy, apa, anya, árva, jer öleled meg… Hazajöttek végre, csak nézem, csak nézem…Édes bús emlékük könnyesen idézem:Mind vitéz volt, bátor, mind hősi katona,Lássátok, most jönnek hosszú, néma sorba…Rongyos a ruhájuk, sáros a bakancsuk,Meghalni hazánkért – nekik e parancs jut!Nem látják már többé kis falunknak tornyát,Nem mondják: jó anyám, hitvesem karolj át! Most jönnek, repülnek… sírok felszakadtak…Orosz föld, lengyel rög, nem adtak nyugalmat,Oh, cseh rablók között ki tudna aludni,Mikor apám, anyám,...

Jámbor Lajos: Jézus élete

Az első csudatétel. Krisztus Kánában a vizet borrá változtatja. A történtek után kevés idő múlva Kánában látjuk az Idvezítőt újra, Hol a rokonságban épp mennyegző vala, – Magába örömet zárván a ház fala. – Ott volt Jézus anyja és a tanítványok, Hogy megosztva velök a szép mulatságot: A vigadozókkal együtt örvendjenek S a ház örömének részes’i legyenek. A mulatság éppen tetőpontját érte, Hogy elfogyott a bor … s aggódnak értte. És monda Mária az Idvezítőnek: – Nincs boruk … s még mindig új vendégek jönnek! S felel Jézus: – „Asszony! mi közöm van veled? Nem jött még el az Én...

Jámbor Lajos: Jézus élete

A százados szolgája Midőn az ünnepről ismét visszatérve, Jézus Kapernaum városához ére: Egy pogány százados Őelébe mégyen, Szolgája részére hogy orvoslást kérjen: – Uram! otthon fekszik gutaütött szolgám, Segíts, kérlek Téged’, súlyos állapotján! – És mond neki Jézus: – „Elmenéndek hozzád És meggyógyítandom a te beteg szolgád’!” És felelvén, monda néki a százados: – Uram, hogy hozzám jöjj: méltó rá nem vagyok! Parancsolj csak szóval és szolgám meggyógyul, Újra erőt nyerve parancsoló szódtul! Parancsomat lesik katonák cselédek, Akik óhajomat teljesítni készek; Parancsolj hát Te is!… s hiszem, hogy e szótúl Szolgám nyavalyája egészségre fordúl! – Jézust eme szavak csodálatra késztik...

Jámbor Lajos: Jézus élete

A tehetetlen ember A szép Jeruzsálem nagy ünnepre készül, Rajzik a szent város sok idegen néptűl, Mely falai közé felözönlék újra, Hogy húsvét ünnepén hála-tüzet gyújtva: Áldozzon az Úrnak; külső áldozattal Dícsérve az Istent, Kit minden magasztal. A tanítványokkal itten látjuk megint Jézust, Ki feljöve ősi szokás szerint. Bethesda tavához Jeruzsálem mellett A nyomorúltaknak sok százai mennek, Hogy testi fájdalmat gyógyító iszapja Eltűnt egészségük’ újra visszaadja. Vannak itt betegek, aszkórosok, sánták S vakok, kik a víznek hullámait várják, Hogy a tó vizébe legelsőnek jutva, Testi épségüket visszanyerjék újra. Volt egy ember ott, ki harmincnyolc év óta Kínos fájdalmi’ közt betegágyat...

Jámbor Lajos: Jézus élete

Simon Péter halászata Majd elbocsátván a hívő sokaságot, Szól Jézus Péterhez, ki éjjel halászott: -“Vesd ki hálóidat és evezz a mélyre!”- És mond neki Péter: -Mester! Az mit érne! Az egész éjszaka ottan fáradoztunk Eredménytelenül, mert semmit se fogtunk; A halász-szerencse tőlünk tovaszállott! Parancsodra mégis levetem a hálót. Ezt mondván hálót vet és evez a mélyre… És im, a halaknak raját keríték be, Szavaival csodát tett a jó Megváltó: Halak tömegétől szakadoz a háló. És magukhoz intvén egyéb halászokat… Színig tölték hallal mindkét hajójokat… És szól Péter, Jézus lábaihoz esve: -Bűnös vagyok Uram! eredj tőlem messze!- A közös félelem mindnyájukra...