Az áruló sorsa
Az áruló Júdás megy a főpapokhoz, Keblében égető kétségbe’sést hordoz:
Rút lelkének nincsen percnyi nyugovása, A kapott vérdíjat im, visszakínálja.
De nem fogadák el, bármiként is kérte: -Használd fel a pénzed’, megszólaltál értte!
…A templom padlatán a pénz szerteszórva… Hajlik a fa ága, Júdás csüng le róla!…
