Az esztendő utolsó napján, az újév küszöbén állva minden éven visszatekintünk a mögöttünk levő esztendőre. Gondolatban egy leltárt készítünk, elemezzük, mennyi jót tartogatott és mennyi megpróbáltatás jutott. Ezen az óévi napon szeretném, ha nem csak az elmúlt évet tennénk mérlegre, de az Ige tükrében mérlegelnénk az egész életünket! A tékozló fiú története lehetne a mi történetünk is. Éppen ezért jó lenne, ha gondolatban Máriához, Márta testvéréhez hasonlóan mi is leülnénk Jézus lábához (vö. Lk. 10:38-42) és szomjazó lélekkel tudnánk figyelni a tékozló fiú történetét. Figyeljük Isten Igéjét és annak üzenetét úgy, mint akik hittel valljuk, hogy Jézusnál örök életnek beszéde...

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” Lk. 2:14 Dávid városában, Betlehemben szülte meg Mária elsőszülött fiát, Jézust. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Jézus Isten fia, akinek neve Immánuél, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt. 1:23) Igen, Isten a földig hajolt, értünk adta egyszülött Fiát. Miért? „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3:16) Nagy öröme ez az embernek, nekünk, mindnyájunknak! Az angyal is így hirdette a pásztoroknak: íme, nagy...