Lázárnál
… Elbúcsúzott az Úr Zákeustól másnap, S útirányát veszi szép Bethániának,
Ahol a két nővér: Mária és Mártha S feltámasztott Lázár szeretettel várta.
Óh, azt az örömöt leírni nem lehet, Mit e három testvér szívében érezett,
Midőn a bűnös föld isteni vendége Tanítványaival hajlékukba tére.
És tiszteletükre nagy vacsora készül: Fáradhatatlan Mártha gyorsan fordúl térül…
Krisztusnak oldalán Lázár helyet foglal… S rakva lőn az asztal minden földi jóval.
Mária pedig most vőn drága kenetet, Háromszáz pénz árú bizonnyal lehetett,
Az Úrnak lábait azzal kenegeti, Selymes, szép hajával meg is törűlgeti.
Judás, Idvezítőnk egyik tanítványa, Ezt a jelenetet szó nélkül nem állja:
-Miért nem adták el e drága kenetet, Árával segítvén koldust, szegényeket!?-
Hej, pedig a szíve nem ezekért lángol, ’A szánalom az ő rút lelkétől távol!
Ezeknek pénzéből, amely nála vala, Sikkasztott és lopott! … azért hangzik szava!
Monda azért Jézus: – „Hagyj békét most neki, Hogy az Én testemet ő megkenegeti!”-
S hangja a szvekben bús sejtelmet éleszt: -„A temetésemre tartogatá Ő ezt!
Szegények mindenkor lesznek tiveletek, De Én nemsokára eltávozó leszek;
Hogy mindent betöltsön az embernek Fia: Egész világ bűnét meg kell váltania!”-
… Innen Lázárhoz megy a Megváltó újra S ott hajtá fejét az éji nyugovóra…
A következő nap jókor, kora reggel Tanítványaival a templomba ment fel.
Egy lombos figefát látván az út mellett, Figét keres rajta, mivel megéhezett;
De nem talál: nincsen gyümölcse, csak lombja… És megátkozá azt, e azavakat mondva:
-„Mivel ééhségemet elűzetlen’ hagytad: Sohase teremjen levél s gyümölcs rajtad!”-
S óh csoda! azonnal megfogant az átok, Mert im, a figefa elszáradva áll ott!
És a tanítványok elcsodálkozának Hirtelen kivesztén a szép figefának;
A száradt lombokat tapingatva nézik… S az isteni Mester ekként felel nékik:
-„Bizony mondom néktek: ha hitetek leend S lelketek a hitből bizonyságot veend
Ennél sokkal nagyobb csodákat tehettek; Mert ha azt mondjátok hittel eme hegynek:
Mozdúlj meg és kelj föl s zuhanj a tengerbe!- Szót fogad az néktek engedelmeskedve.
Ha hittel kéritek: mennyei Atyátok, Amit kérendetek: áldva adja rátok!”-
…A templomba érvén, hívő sereg várja És szerencsétlenek, illetését várva.
S a testi és lelki sebek gyógyítója Vérző sebeiket meg is orvosolja;
Kik testi épségük’ csak Őtőle várták: Látnak most a vakok és járnak a sánták!
S kik rabjai voltak lelki sötétségnek: Lángol most szívünkben mennyei szövétnek!
Majd elkülde kettőt tanítvány’i közül, Hogy míg Ő tanítva a sokaság közt ül:
Készítsék el Néki a húsvéti bárányt, Megmondván a heelyet, hol találnak szállást.
És elmenvén azok, úgy cselekedének, A kijelölt helyen asztalt terítének…
S tanítványaival, hogy eljött az este, Jézus azt a házat legott fölkereste.
