Péter Krisztust megtagadja
És a tanítványok tehetetlen’ nézték A szeretett Mester megkötöztetését;
Egyedül Péter volt, aki szablyát rántott És azzal a főpap szolgájához vágott,
Kit Málkusnak hívtak, s jobb fülét levágta… De Krisztus e szókkal fordúl hozzá hátra:
– „Tégyed hüvelyébe, Simon, a te szablyád’, Ki kell ürítenem a keserű pohárt!”
S illetvén levágott fülét a szolgának: Csodaerejével meg- s begyógyítá azt.
A többi tanítvány elfutott, elszéledt… Péterből áll csupán a gyászos kíséret…
A főpap házához, hogy megérkezének, Vallatják az Urat törvéyntudó vének;
Péter a tornácról könyes szemmel látja, Mint üt egy poroszló Krisztusnak arcára!
S mégis, hogy pár szolga kérdést intéz hozzá, Felfede, hogy e tett mily kínokat hoz rá:
Megtagadja Jézust, nem egyszer és kétszer, Hanem harmadszor is, könnyelmű elmével.
Fájdalmas merengés a lelkét eltölti, Mígnem egy éles hang eszméletre költi:
Megszólal a kakas! … Péter szíve vérzik… S kimegy, hogy ne lássák fájó könyezésit…