Krisztust a kertben megfogják; Kajafáshoz, Pilátushoz, majd Heródeshez viszik
Jézusban a beszéd még szájában vala, Midőn a kertbe ért a gonosz hada:
Itt jön az áruló a fegyveres néppel És előttük Judás oly remegve lépdel;
Az égő fáklyáknak lobogó világa Rezgő fényt sugároz halovány arcára;
S megcsókolván Jézust, köszönti e jellel, Ilyen szókat mondva: – Egészséggel, Mester! –
Megíjed a tömeg a Megváltót látva És e pillanatban félve vonúl hátra…
Az áldozatra szánt Bárány némán áll ott … Majd az árulónak, ki Előtte állott,
Csöndesen felelvén, nem remeg, nem kiált: – „Csókkal árúlod el az embernek Fiát?”
… A katonák s szolgák megkötözik végre S viszik diadallal Kajafás elébe…
