Jézus elítélése, keresztre feszítése, halála és eltemetése
Ott benn a teremben hiába vallatnak: A vádlott tisztán áll, nincsen bűne Annak;
De a felizgatott s elvakított népség: Isteni tanában látja szörnyű vétkét.
És hog elveszítsék, Pilátushoz viszik, Vélvén, igazságot szolgáltat az nekik.
…Ujjongva haladnak, Krisztust közre fogva … S nincs senki, ki Néki vígasztalást hozna!…
Pilátus mikéntha túl-óvatos lenne Ez ügben: nem akar ítélkezni benne;
De hallván a zsidók izgatott beszédét, Nehogy elveszítse nagy népszerűségét:
Átveszi a foglyot; kérdezi vallatja, Hogyha talán Benne vétkét találhatna…
Folyik a vizsgálat … Hiába, hiába… Az a legnagyobb vád, hogy „zsidók királya”…
Heródes királyhoz kisérteti végre, Az „ártatlan ember” fölött, hogy itélne…
Örömmel veszi át Heródes, hogy hátha A „híres embertől” egy-két csodát látna!
Kérdezi a Krisztust, s Az előtte állván, Szótalanul hallgt, mint egy szelíd bárány…
Öltöztetik aztán királyi ruhába S úgy kisérik vissza Pilátus házába.
Nagy az aggodalma, nagy a gondja ennek, Mint járjon kedvében e dühös tömegnek?
És Azt, Kiben nincsen parányi bűn s vétek, Mint szabadíthatná, miként menthetné meg?…
Összehívja végre a fő-embereket És a fő-papokat, hogy ítélkezzenek!
Ő ez ártatlannak soh’se lesz gyilkosa, Ő az ítélettől, im, kezeit mossa!
S összeűl a tanács ítéletet hozni; De nem lehet itten csöndbe’ tanácskozni:
Kereszten vérzik már, feje fölött tábla: „Názáreti Jézus, zsidóknak királya”…
Ruháin osztoznak a zsoldos vitézek, S köntösét, hogy bírják: rá sorsot vetének…
Gúnyoló kiáltás kél a kereszt alatt: -Ha Isten Fia vagy: szabadítsd meg Magad’!-
És Jézus könyörög: – „Bocsáss meg ezeknek, Atyám! mert nem tudják, hogy mit cselekesznek!” –
…Mária, az anyja, a keresztnél térdel S szenvedő fiára szívszakadva néz fel!
A leghűbb tanítvány, a jó rokon: János, Gondolatbénító fájdalommal áll ott.
S szól Jézus, anyjához, aki most fölriad Kínjaiból: – „Asszony! imhol a te fiad!”-
S hallja a tanítvány jó Mestere szavát, Mint végrendeletet: – „Imhol a te anyád!” –
… Egyik megfeszített lator ekként szól ma Szidalommal ajkán: – Hogyha Krisztus volna:
Megszabadíthatná Önmagát és minket!- De a másik lator tagadólag intett,
Szitkozódó társát ekképpen dorgálva: -Féld az Istent! Méltók vagyunk a halálra;
Mert számtalan vétek nyomja a lelkünket, Ez pedig ártatlan, mert semmi bűnt nem tett!-
S Jézusra tekintve, ekképpen folytatja: -Amikor menédesz a Te országodba,
Óh Uram, Megváltóm! Emlékezz’ meg rólam, Ki néked szívemből bizonyságot szóltam!-
Rátekint Jézus a vallástevő hűre, Kinek e szavától elenyészik bűne,
S szelíden szól hozzá: -„Bizony mondom néked: A paradicsomban osztályosom lészesz!-
-„Szomjúhozom!” –mondá aztán nemsokára, S e szóra egy vitéz –ecettel kínálja…
Majd lehajtván fejét, szól: -„Elvégeztetett! Atyám! kezeidbe tészem le lelkemet!”-
…Megszűnt a szenvedés! Az isteni lélek Mennyei Atyjához már szabadon térhet!
Győzelmi lakomát ülhet már a gazság. Keresztre szögezve, holtan az Igazság!
És e pillanatban a nap elsötétül, Megrendűl a föld a szörnyű bűn terhétől,
A templom kárpitja im, kétfelé válva… Remeg a zsoldos had mindezek látva;
Mérhetetlen lőn a gyilkosok félelme: Futnak a városba, melleiket verve…
Itéletként hangzik a százados szava: -Valósággal, ez az ember igaz Vala!…
Majd egy József nevű arimathiai Engedélyt hoz, Jézust eltakaríthatni,
S a szent asszonyokkal, kik ott állnak sírva, Elhelyezi testét sziklába-vájt sírba…
Követ hengerítnek a sírbolt szájára, Melyet a százados pecséttel lezára;
És hogy a holttetstet el ne lopja senki: A lezárt sírbolthoz katonaság ment ki…
