Jézus feltámadása
Hol testi sebekre csalhatatlan ír van: Harmadnap fekszik már az Úr teste sírba
S hogy azt az eltűnés veszélyétől védjék, Harmadnap virraszt már a fegyveres népség.
E napnak éjjelén az égből fény támad, És megrettenének, akik ott valának:
Angyal száll a földre és a sírhoz lépve, Az azt fedő követ hengeríti félre.
A fegyveres őrség ott hever a porba’, Mintha mindenikük élettelen volna!
S míg az angyal bémegy az Úr sírboltjába, Elhallgat, megszűnik szívök dobogása…
Végre ájúltokból hogy föleszmélének, Látva az üres sírt: futva elmenének
Hírt adni, mi történt a sírral és velük… A csodadolgokon gyötrődik elméjük…
Virradtán a sírhoz szent asszonyok jőnek S hogy Jézust megkenjék, keneteket vőnek.
És odaérkezvén, elcsudálkozának: Nincs kő a nyílásán az Úr sírboltjának!…
Benéznek a sírba. Ottan áll az angyal, Aki szól hozzájok ilyetén szavakkal:
-Ne féljetek! tudom, Jézust keresitek, Nincsen itt, feltámadt, Ki megfeszíttetett!-
-Im a hely, hol feküdt romolhatatlan teste! Menjetek azért ti gyorsan és síetve,
Tanítványainak adjátok tudtára: Feltámadt… s előttük megy Galileába! –
… Sietve távoznak el a szent asszonyok, Szívük az örömtől hallhatóan dobog!
Jézussal foglalkoz’ lelkök és elméjök… Aki – im – az úton szemközt jő eléjök.
– „Légyetek köszöntve!” – így üdvözli őket, A viszontlátástól örömrepesőket;
Akik most imádva – lábaihoz esnek A sírból feltámadt isteni Mesternek.
– „Menjetek el – így szól – a tanítványokhoz, Az én hű s szerető atyámfiaihoz.
Mondjátok meg nékik, hogy Galileánal Határán Engemet viszont s újra látnak!”
S eltűnék előlük, e szavakat mndva… A szent asszonyoknak örömteljes gondja:
Síetve és gyorsan fölkeresni őket, A Krisztust haláláig híven hirdetőket…
Kétkedve fogadták azok az örömhírt: Váratlan az eset … lelkök hinni nem bírt;
Hogy mégis tudjanak újabb bizonyságot: Elküldik a sírhoz Pétert s a hű Jánost…
Hogy Péter és János a sírbolthoz értek, A földre hajolva, az üregbe néztek;
Mit hinni nem tudtak, most tanúi lőnek: Nincsen ott holtteste az Idvezítőnek.
A fehér lepedők s a halotti leplek, Ahol a test feküdt, egyedűl hevertek:
Feltámadt a Mester, az üres sír rávall! És visszatérének nagy csodálkozással…
