Jámbor Lajos Jézus élete

Sándor Veronika
Az áruló sorsa Az áruló Júdás megy a főpapokhoz, Keblében égető kétségbe’sést hordoz: Rút lelkének nincsen percnyi nyugovása, A kapott vérdíjat im, visszakínálja. De nem fogadák el, bármiként is kérte: -Használd fel a pénzed’, megszólaltál értte! …A templom padlatán a pénz szerteszórva… Hajlik a fa ága, Júdás csüng le róla!…

Jámbor Lajos Jézus élete

Sándor Veronika
Jézus többszöri megjelenése Mária Magdolna, ki a sírnál maradt, Jézusnak eltűntén fájó könyet hullat. És amint bétekint zokogva és sírva, Ime, két angyalt lát ott űlni a sírba”; – Asszony! Mit sírsz!” –azok ezt kérdezik tőle S Mária Magdolna felel – megrémülve: – Az én jó Uramat, a Krisztust elvitték S holtestét nem tudom, hogy hová rejtették! S ezt mondva, hirtelen visszafordúl hátra, S íme, a Megváltót maga előtt látja; De mintha szemére sötétség borúlna, Kertésznek nézvén Őt, nem ismer az Úrra. – „Mit sirsz és kit keressz?” – A nő e kérdésre, Új reményt keresve, ekként felel félve: –...

Az elhengerített kő

Sándor Veronika
„A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek (magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé) a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.” (Mk.16:2-4)           Jézust nagypénteken keresztre feszítették. Amiért az Atya a földre küldte Őt, az elvégeztetett. A tanítványok félnek, bezárkóznak, az asszonyoknak mély fájdalom van a szívükben. Jézus követői gyászoltak és sírtak. Harmadnapra az asszonyok a sírbolthoz igyekeznek, hogy a hagyományoknak megfelelően bekenjék Jézus halott testét illatos kenetekkel. Nem akarnak késlekedni, rögtön korán...

Jámbor Lajos Jézus élete

Sándor Veronika
Jézus feltámadása Hol testi sebekre csalhatatlan ír van: Harmadnap fekszik már az Úr teste sírba S hogy azt az eltűnés veszélyétől védjék, Harmadnap virraszt már a fegyveres népség. E napnak éjjelén az égből fény támad, És megrettenének, akik ott valának: Angyal száll a földre és a sírhoz lépve, Az azt fedő követ hengeríti félre. A fegyveres őrség ott hever a porba’, Mintha mindenikük élettelen volna! S míg az angyal bémegy az Úr sírboltjába, Elhallgat, megszűnik szívök dobogása… Végre ájúltokból hogy föleszmélének, Látva az üres sírt: futva elmenének Hírt adni, mi történt a sírral és velük… A csodadolgokon gyötrődik elméjük… Virradtán...