Jézus elítélése, keresztre feszítése, halála és eltemetése Ott benn a teremben hiába vallatnak: A vádlott tisztán áll, nincsen bűne Annak; De a felizgatott s elvakított népség: Isteni tanában látja szörnyű vétkét. És hog elveszítsék, Pilátushoz viszik, Vélvén, igazságot szolgáltat az nekik. …Ujjongva haladnak, Krisztust közre fogva … S nincs senki, ki Néki vígasztalást hozna!… Pilátus mikéntha túl-óvatos lenne Ez ügben: nem akar ítélkezni benne; De hallván a zsidók izgatott beszédét, Nehogy elveszítse nagy népszerűségét: Átveszi a foglyot; kérdezi vallatja, Hogyha talán Benne vétkét találhatna… Folyik a vizsgálat … Hiába, hiába… Az a legnagyobb vád, hogy „zsidók királya”… Heródes királyhoz kisérteti...

Péter Krisztust megtagadja És a tanítványok tehetetlen’ nézték A szeretett Mester megkötöztetését; Egyedül Péter volt, aki szablyát rántott És azzal a főpap szolgájához vágott, Kit Málkusnak hívtak, s jobb fülét levágta… De Krisztus e szókkal fordúl hozzá hátra: – „Tégyed hüvelyébe, Simon, a te szablyád’, Ki kell ürítenem a keserű pohárt!” S illetvén levágott fülét a szolgának: Csodaerejével meg- s begyógyítá azt. A többi tanítvány elfutott, elszéledt… Péterből áll csupán a gyászos kíséret… A főpap házához, hogy megérkezének, Vallatják az Urat törvéyntudó vének; Péter a tornácról könyes szemmel látja, Mint üt egy poroszló Krisztusnak arcára! S mégis, hogy pár szolga...

Krisztust a kertben megfogják; Kajafáshoz, Pilátushoz, majd Heródeshez viszik Jézusban a beszéd még szájában vala, Midőn a kertbe ért a gonosz hada: Itt jön az áruló a fegyveres néppel És előttük Judás oly remegve lépdel; Az égő fáklyáknak lobogó világa Rezgő fényt sugároz halovány arcára; S megcsókolván Jézust, köszönti e jellel, Ilyen szókat mondva: – Egészséggel, Mester! – Megíjed a tömeg a Megváltót látva És e pillanatban félve vonúl hátra… Az áldozatra szánt Bárány némán áll ott … Majd az árulónak, ki Előtte állott, Csöndesen felelvén, nem remeg, nem kiált: – „Csókkal árúlod el az embernek Fiát?” … A katonák...