„De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az Úrról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked!” (5Móz. 8:11) Isten ígéretet tett népének az ígéret földjére. Isten jó földre viszi a népét, folyóvizeknek és mélyből fakadó forrásoknak a földjére, termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. Olyan földre, ahol nem kell szűkölködni semmiben sem. Ehet az egész nép jóllakásig, és áldani fogja Istent, az Urat azért a jó földért, amelyet nekik adott. Most elérkezett az idő, amikor Izráel népe a 40 éves pusztai vándorlás után ott áll az ígéret földjének küszöbén. Egymástól kérdezhették, ahogyan...
Isten, áldd meg a magyartJó kedvvel, bőséggel,Nyújts feléje védő kart,Ha küzd ellenséggel;Bal sors akit régen tép,Hozz rá víg esztendőt,Megbűnhődte már e népA múltat s jövendőt! Őseinket felhozádKárpát szent bércére,Általad nyert szép hazátBendegúznak vére.S merre zúgnak habjaiTiszának, Dunának,Árpád hős magzatjaiFelvirágozának. Értünk Kunság mezeinÉrt kalászt lengettél,Tokaj szőlővesszeinNektárt csepegtettél.Zászlónk gyakran plántáládVad török sáncára,S nyögte Mátyás bús hadátBécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miattGyúlt harag kebledben,S elsújtád villámidatDörgő fellegedben,Most rabló mongol nyilátZúgattad felettünk,Majd töröktől rabigátVállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkainOzmán vad népénekVert hadunk csonthalmainGyőzedelmi ének!Hányszor támadt tenfiadSzép hazám, kebledre,S lettél magzatod miattMagzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s feléKard nyúl barlangjában,Szerte nézett s nem leléHonját a...
Az esztendő utolsó napján, az újév küszöbén állva minden éven visszatekintünk a mögöttünk levő esztendőre. Gondolatban egy leltárt készítünk, elemezzük, mennyi jót tartogatott és mennyi megpróbáltatás jutott. Ezen az óévi napon szeretném, ha nem csak az elmúlt évet tennénk mérlegre, de az Ige tükrében mérlegelnénk az egész életünket! A tékozló fiú története lehetne a mi történetünk is. Éppen ezért jó lenne, ha gondolatban Máriához, Márta testvéréhez hasonlóan mi is leülnénk Jézus lábához (vö. Lk. 10:38-42) és szomjazó lélekkel tudnánk figyelni a tékozló fiú történetét. Figyeljük Isten Igéjét és annak üzenetét úgy, mint akik hittel valljuk, hogy Jézusnál örök életnek beszéde...
„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat!” Lk. 2:14 Dávid városában, Betlehemben szülte meg Mária elsőszülött fiát, Jézust. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Jézus Isten fia, akinek neve Immánuél, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt. 1:23) Igen, Isten a földig hajolt, értünk adta egyszülött Fiát. Miért? „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn. 3:16) Nagy öröme ez az embernek, nekünk, mindnyájunknak! Az angyal is így hirdette a pásztoroknak: íme, nagy...
