Ha a Te szemed nem őriz minket, ha a Te hatalmad nem lesz erősségünk: ki őrködik felettünk, ki segít nekünk, szegényeidnek? Nyomorúságunkban Hozzád sietünk, kezünket összefonva, s kérünk: Irgalmazz nékünk!
A járvány mérge egyre terjed köröttünk, irgalmazz nékünk! Ne engedj halálba hullani minket. Nézd Urunk, megsiratjuk bűneinket, bocsáss meg, bocsáss meg nékünk! Irgalom Istene, ne hagyj elvesznünk!
Nincs az a gazdagság, nincs az a kincs, nincs olyan hely, mely oltalmunk lehetne. Jajgatnak itt az özvegyek, ott a szülők, amott meg az árva gyermekek. A járvány halálos lehellete utóléri azt is, ki menekülne előle. Kegyes és kegyetlen, igaz és hamis embert mind.
Ügyeskedés és előrelátás nem segít itt már. Sehol nem vagyunk biztonságban, csak a Te sátradban, Uram. Segíts, segíts a szükség idején, Urunk! Parancsolj a halálnak, ne sokáig végezze aratását!
Maradj a haldoklók mellett, hogy megpillanthassák orcádat, s akik még élnek, őrizd meg őket, Urunk! Csendesíts le minden veszedelmet, félelmet és fájdalmat, jó Urunk, hogy minden kereső szív hamarosan tapasztalja: Te segíteni fogsz.
Akkor majd egész néped örvendezni fog Előtted, és Szabadítóként magasztal Téged. Áldja kegyelmedet. S akkor új élettel sietünk Hozzád, jókedvvel és hűséggel, és énekeljük majd Neked szabadításunk dalait.
