Az írástudóknak s farizeusoknak, Akik Jézus ellen gyakran zúgolódtak,
Amiért vámszedők- s bűnösökkel eszik; Ilyen példázatot monda egyszer nekik:
– Száz juhból állott egy pásztornak a nyája, S mint megannyi kincsre, úgy vigyázott rája;
de hogy történt, hogy nem, fölfogni nem bírja: Megszámlálja egyszer s imé, egy a híja!” –
„Nagy lőn e miatt a pásztornak a búja S keresvén, értte az erdőt, mezőt bújja;
De hogy nem találja az eltévedettet: Elmegy s otthagyja a kilencvenkilencet…
Az elveszett juhot végre megtalálván, Örömmel veszi föl és emeli vállán,
Hazamegy, meghívja barátit, szomszédit És megvendégeli, imígy szólva nékik”:
– „Örvendjetek velem, mert ím, megtaláltam Az elveszett juhot; hiánytalan nyájam! –
S barátok, szomszédok vígan lakomáznak, Így ünnepelvén meg örömét a háznak. –
Értitek e példát? Bizony mondom néktek, Ily öröme lészen mindenkor az égnek,
Valahányszor egy-egy bűnbemerűlt lélek Megtérvén, eszmélve új életre ébred!” –
