Szabadság

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal 5,1)

Március idusán évről évre megemlékezünk a szabadságharcról, ami egyszerre törekedett az egyéni szabadságjogok kivívására és a nemzeti önrendelkezés megteremtésére.

Már a 18. század végén, 1789-ben harcba keltek az alapvető emberi jogokért. A magyar nemzet 1848/49-ben kiáltott szabadságért, egyenlőségért, testvériségért. Ez volt a jelszó.

Szabadság. Ma, a 21. században azt gondolhatnánk, ez mindenkinek kijár. És mégis hány háztartásban él gyermek, házastárs, szülő szolgaságban. Amikor az egyik fél uralkodik a másikon. Annak kell lennie amit én akarok, és úgy kell lennie ahogyan én akarom. S nem csak családon belül, de közösségeken belül is megtapasztalható ez. Amikor tévesen úgy vélik, gúzsba lehet, sőt egyenesen gúzsba kell kötni a másikat.

Pál apostol hirdeti, „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”

Jézusban mindnyájan szabadok vagyunk! Immár több mint kétezer éve. Ezért is fájó, hogy a Szentírás tanításával ellenkezve ma is vannak, akiknek meggyőződésük, hogy vannak, akik a szolgaság igájába tartoznak, sőt, egyenesen hirdetik, hogy mások arra vannak, hogy őket kiszolgálják.

De tényleg erre hívott volna el minket a mi Urunk, hogy kiszolgáljunk, hogy mások akaratának tegyünk eleget? Jézust sem ezért küldte az Atya, tudni illik, hogy az emberek, tanítványok vagy éppen közösségek akaratát kiszolgálja. Ellenkezőleg. Így tanítja tanítványait: “A világnak azonban meg kell tudnia, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta…” (Jn 14,31) Jézust követve mi sem tehetünk másként, mint úgy cselekszünk, ahogyan az Atya parancsolja.

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket!”

Krisztus megszabadított minket, vagyis Ő a mi Szabadítónk! Megszabadított nem csak a haláltól, de a szolgaságból is, mivel szabadságra szabadított meg minket. Álljatok meg tehát szilárdan! Vagyis ne engedjük, hogy mások önkényesen szolgaságba kössenek minket, az ő szolgaságukba. Nem kiszolgálunk, de szolgálunk, s nem embereket, de Isten akaratát! Krisztus szabaddá tett bennünket, ezért álljunk meg szilárdan, éljünk a szabadság lehetőségével, amit Krisztusban megkaptunk! Krisztus szabaddá tett bennünket, ezért nem kívánható és elvárható, hogy másokat a szolgaság igájába fogjunk!

Krisztus szabaddá tesz, Ő maga szabadított fel mindnyájunkat. Még önmagunktól is, mind attól, ami megkötözve tartana minket. Megkötözöttségtől a jóra, a hasznosra szabadított fel és hívott el minket Krisztus.

Aki érzi, hogy Krisztusban szabad, aki megéli, hogy Krisztus halála és feltámadása megszabadította őt, az nem akarhat másokat a szolgaság igájába fogni.

Aki érzi, hogy Krisztusban szabad, az többé nem él a bűn szorongásában, de a bűnbánat gyakorlása után átéli a megbocsátás és szabadság édes örömét. Nem vagyunk a bűn szolgái, mert a bűn szolgája gyáva rab! Álljunk meg tehát szilárdan! Nem uralkodhat rajtunk sem ember, sem bűn! Egyedül a Krisztus iránti szeretetnek kellene uralkodnia a szívünkben, mert ha Krisztussal van csordultig a szív, Krisztust követve fogunk cselekedni! Nem feledkezve meg arról sem, hogy Krisztus mindnyájunkat megszabadított, Benne szabadok vagyunk! És ez a krisztusi szabadság a szeretetben való szolgálatra hív minket, krisztuskövetőket!

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”

Amikor megérezzük, hogy Krisztus szabadságra szabadított meg minket s bűntől már megszabadult lelkek vagyunk, akkor átéljük, hogy Istennek odaszánt, Istent dicsőítő életre hívott minket a mi Urunk! Álljunk meg szilárdan, és ne engedjük magunkat a szolgaság igájába fogni! Töltse el és töltse be életünket a megszabadító Krisztus iránti szeretet! S ha Krisztuséi vagyunk, krisztusi magatartással vagyunk Isten és egymás iránti is. Amit Krisztus tanított, aszerint cselekszünk. Ha hit által kerülünk kapcsolatba Krisztussal, nem a szolgaság igáját válasszuk, de a Krisztusban felszabaduló életet éljük! Nincs a másik háta mögötti másik elleni összeesküvés, nincs másik iránti gyűlölet, irigység, harag, bosszú, de a felszabadult lélek békességben él, örömöt érez, hálát ad, s nem ellöki magától a másikat, de nyitott a másikra, és ami a legfontosabb, a Krisztusban elnyert igazi szabadság szeretetben szolgál. Nem kiszolgál, de szolgál; s nem elvárásokkal van tele a másik iránt, de saját maga cselekedeteivel példát mutat a Krisztusban! Nem a másikat teszi nagyító alá s nem a másik szemében keresi a szálkát. (vö. Mt 7,1-5) Krisztus szabadságra szabadított meg minket. A krisztusi magatartás éppen ezért nem lehet képmutató. Aki érzi, hogy Krisztusban szabad, az többé nem panaszkodik és nem siránkozik, de Krisztusban megtanul elégedettnek lenni.

Szabadság. Felszabadultan, önként tesz eleget Isten törvényének, mindannak, amit a mi mennyei Atyánk kíván tőlünk törvényében. Amikor érezzük, hogy Krisztus értünk halt meg és értünk támadt fel, hálából alázatos, engedelmes gyermekek vagyunk.

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.”

Jézus mondta: „Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” (Jn 8,36)Kálvin János így tanít minket: „A lelkiismeretem nem a törvény kényszerétől szorítva tartja meg a törvényt, hanem a törvény igájától fölszabadulva önként engedelmeskedik Isten akaratának. Például amikor azt mondja a törvény: szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből… Nem azért szeretem Istent, hogy majd könyörüljön rajtam, hanem azért, mert már megkönyörült rajtam, – nem azért engedelmeskedem akaratának, hogy fogadjon majd a fiává, hanem azért, mert már a fiává fogadott engem… Haszontalan szolgák lennénk Jézus nélkül! De Jézus által még gyarló szolgálatunkat is örömmel fogadja az Atya. Cselekedeteink többé nem a törvény mértéke szerint ítéltetnek meg, hanem Atyánk szeretete szerint.”

Szabadság, amiről Kálvin János többek között még így szól: a Krisztusban hívő ember szabad és jó lelkiismerettel engedelmeskedik a világi felsőbbségnek. Kálvin teljesen az Ige szellemében arról tanít, hogy a világi hatóságok Istentől rájuk ruházott hatáskört töltenek be, ezért a hívő ember úgy tisztelje és becsülje a hatóságokat, mint Isten szolgáit és megbízottait. A hívő ember nem azért veti alá magát a hatóságok rendelkezéseinek, mert fél, hogy ha ellenszegül, bűnhődik érette, hanem azért, mert magának Istennek tartozik azzal az engedelmességgel, amit a hatósággal szemben tanúsít, mert a felsőbbség hatalma mögött Istent látja. Annak megbizonyítására, hogy a hívő emberek nemcsak színlelik az engedelmességet, hanem őszintén és szívből engedelmeskednek: imádkoznak is a hatóságok munkájáért.

Krisztus felszabadít önként való engedelmességre. A nagykorúságra jutott hívő ember tiszta szívvel, tiszta lelkiismerettel Isten előtt végzi minden munkáját, teljesíti kötelességeit és tartja meg Isten és a felsőbbség törvényeit.

Jó, ha Isten gyermekeinek ezzel a szabadságával élünk a földön, és így viszonyulunk embertársainkhoz és nem a szolgaság igájába akarjuk fogni a másikat! Emlékezzünk, ugyanakkor emlékeztessük egymást „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Ámen.

Igazolt távollét és szabadságolások! - Közmunkás Mozgalom a Jövőért
Print Friendly, PDF & Email