Jézus útazása Galileába. A samáriai asszony
Látva a Megváltó, hogy az Ő hazája Az idvezűlésnek útját nem kivánja:
Galileába megy Samárián által, Amely magáénak hamis tudományt vall.
A tartomány egyik városához jutva, Sikár szélén, ahol vn Jákób kútja,
Leül megpihenni; míg a tanítványok Eleség szerzését járják be a várost.
Pihenése közben a városból egy nő Ivóvizet vinni Jákób kútjához jő.
Az elfáradt Jézus így szól az asszonynak –’Adj innom, hogy oltsam az égető szomjam!”
S válaszol az asszony: Hogy’ kérhetsz te tőlem? Te zsidó vagy, s nékem ez a szülőföldem!
(Mert Samáriának kevély, büszke népe A zsidókkal soh’sem vala békességbe’.)
S felelt neki Jézus: – „Ha ismernéd s tudnád Az igaz Istennek drága ajándékát,
És hogy kicsoda az, ki most beszél veled: Te kértél – s ő adott volna élővizet!”-
Monda most az asszony: – Óh, Uram, merítned Nincs mivel … a kút mély … hol vennél oly vizet?
Avagy talán a mi Atyánknál, Jákóbnál, Ki e kútat nekünk adta, nagyobb volnál?
Jézus imígy felel: – „Ki e vízből iszik: Kevés idő múlva ismét megszomjazik;
De kinek Én adok szomjatoltó italt: Abból a szomjúság mindörökre kihalt;
Mert lészen az benne – bár akárki lássa- Az örökéletre buzgó víz forrása!” –
S mond az asszony: – Uram, add e vizet nékem, Hogy ne szomjazzam s itt ne kelljen merítnem! –
Szóla neki Jézus: – „Menj s hívjad férjedet, Hogy jőjjön sietve e forráshoz veled!” –
Felelvén az asszony, monda: – Nincsen férjem!- És válaszol Jézus: – „Jól mondád ezt nékem;
Mert öt férjed vala s aki mostan veled Együtt él: férjednek nem is nevezheted;
Mert – megmondjam néked? – a hitnek kötele. A szívedbe látok: nem köt össze vele!”
Megdöbben az asszony e látnoki szókra, És szívébe szállva, ily szavakat szóla:
– Hogy te próféta vagy, Uram! látom s érzem; De egy kérdésemre felelj meg még nékem:
A mi atyáink itt,a Garizim hegyén Imádták az Istent. És ezt mint értsem én:
Ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben Kell tisztelni Istent igaz félelemben?! –
– „Asszony! – monda neki Jézus – hidd el Nekem Hogy eljő az óra, mikor sem e hegyen,
Sem Jeruzsálemben nem tisztelitek Őt; De ime, az óra, melyről szóltam, eljött,
Mikor, akik igaz gyermeki az Úrnak: A Lélekből álló előtt leborulnak
S Kinél minden vérző szívre orvosság van: Imádják az Atyát lélek- s igazságban!”
Felel a nő: – Hiszek én a Messiásban, Kit Krisztusban hívnak s jövetelét vártam,
Megjelent Ő akkor nekünk mindeneket!- Mond Jézus_ – „Én vagyok Az, Ki szólok veled!”
A samáriai nő e szókat hallva, Befut a városba, vedrét is ott hagyja
S elterjesztvén hírét az Idvezítőnek, A város lakos’i Őelébe jőnek.
Bölcs beszédin nem fogy a csudálkozásuk S kérve-kérik Jézust, hogy maradjon náluk.
És Jézus ott marad közöttük két napig, Környezvén sokaság, prédikál és tanít.
És a hallgatókból hívő tábor támad, Széelsbűl határa az Úr országának;
S aki ezt cselekvé, így szólnak Felőle: -Krisztus Ő, a menny és föld Idvezítője!
