Egy törvénytudónak az jutott eszébe, Hogy Jézushoz menvén, megkisértse, kérdve:
– Mester! mondd meg nékem, mit kell cselekednem, Az örök életet, hogy én elnyerhessem?-
S monda néki Jézus: – „Mi van a törvényben? És azt miként érted? magyarázd meg nékem!”-
És a törvénytudó, ki az Írást érti, Imígyen válaszol nagy hirtelen Néki:
– Szeressed Uradat, a te Istenedet, Ki téged’ véd, őriz és gondosan vezet!
Szíved, lelked, elméd s minden erő benned Szeresse Őt!… így kell hű fiának lenned!
Szeresd, ezt mondja a másik parancsolat, Miként önmagadat, – felebarátodat! –
S adott neki Jézus ílyen feleletet: -„Jól mondád: ha élni akarsz: ezt míveljed!”
Szól a törvénytudó: – Bölcseséged’ látom; De mondd meg, hogy ki az én felebarátom?
Jézus e kérdésre példázattal felel: -„Egy jeruzsálemi ember útra ment el,
Jerikó város volt célja útjának; De az úton reá rablók támadának,
Kifosztják, otthagyják félig holtra verve… S szegény, az útfélen majd meghal a sebbe’!”-
– „Véletlen egy pap ment épp azon az úton Sietve, hogy haza minélelőbb jusson,
S látván ott feküdni szegény nyomorúltat: Kerűlő ösvényen választ másik útat.
Arra a helyre egy lévita is ére, Akitől az szegény! – segítséget kére;
De annak a füle mintha süket volna: Tovább megy s nem hallgat a panaszos szóra.”-
– „Egy samaritánus azonban őt látva, Szívét a szánalom érzete megszállja:
Lehajol részvéttel szegény sebesűlthöz, Sebére olajat s gyógyító bort öntöz;
Beköti gondosan; majd barmára teszi, Lassan megy, hogy az út ne árthasson neki;
És hogy megérkezik vele a városba: Elhelyezi őt egy vendégfogadóba’.”
– „Hívja a fofadóst: – Íme jó barátom, Két pénz, hogy e beteg szükséget ne lásson
Viseljed gondját… és ha lesz még költséged: Útamból megtérve, megfizetem néked!-
… A szerencsétlennek melyik volt barátja?”- -Az utolsó! – mond a törvénytudó rája. S szóla neki Jézus: – „Most példát vehettél, Éredj el és te is akképp cselekedjél!”-