Jámbor Lajos: Jézus élete, A könyörülő samaritánus

Egy törvénytudónak az jutott eszébe, Hogy Jézushoz menvén, megkisértse, kérdve:

– Mester! mondd meg nékem, mit kell cselekednem, Az örök életet, hogy én elnyerhessem?-

S monda néki Jézus: – „Mi van a törvényben? És azt miként érted? magyarázd meg nékem!”-

És a törvénytudó, ki az Írást érti, Imígyen válaszol nagy hirtelen Néki:

– Szeressed Uradat, a te Istenedet, Ki téged’ véd, őriz és gondosan vezet!

Szíved, lelked, elméd s minden erő benned Szeresse Őt!… így kell hű fiának lenned!

Szeresd, ezt mondja a másik parancsolat, Miként önmagadat, – felebarátodat! –

S adott neki Jézus ílyen feleletet: -„Jól mondád: ha élni akarsz: ezt míveljed!”

Szól a törvénytudó: – Bölcseséged’ látom; De mondd meg, hogy ki az én felebarátom?

Jézus e kérdésre példázattal felel: -„Egy jeruzsálemi ember útra ment el,

Jerikó város volt célja útjának; De az úton reá rablók támadának,

Kifosztják, otthagyják félig holtra verve… S szegény, az útfélen majd meghal a sebbe’!”-

– „Véletlen egy pap ment épp azon az úton Sietve, hogy haza minélelőbb jusson,

S látván ott feküdni szegény nyomorúltat: Kerűlő ösvényen választ másik útat.

Arra a helyre egy lévita is ére, Akitől az szegény! – segítséget kére;

De annak a füle mintha süket volna: Tovább megy s nem hallgat a panaszos szóra.”-

– „Egy samaritánus azonban őt látva, Szívét a szánalom érzete megszállja:

Lehajol részvéttel szegény sebesűlthöz, Sebére olajat s gyógyító bort öntöz;

Beköti gondosan; majd barmára teszi, Lassan megy, hogy az út ne árthasson neki;

És hogy megérkezik vele a városba: Elhelyezi őt egy vendégfogadóba’.”

– „Hívja a fofadóst: – Íme jó barátom, Két pénz, hogy e beteg szükséget ne lásson

Viseljed gondját… és ha lesz még költséged: Útamból megtérve, megfizetem néked!-

… A szerencsétlennek melyik volt barátja?”- -Az utolsó! – mond a törvénytudó rája. S szóla neki Jézus: – „Most példát vehettél, Éredj el és te is akképp cselekedjél!”-

Print Friendly, PDF & Email