A háborgó tenger
Tiberiás taván egy fodor se látszik, A víznek tükrében szép napsugár játszik,
Az induló hajó, mintha szárnya lenne, Nyílsebesen röpűl … s a Megváltó benne
Nyugodtan alszik … És a tanítványok, Hogy el ne zavarják szeméről az álmot:
Zajtalan’ eveznek és ajkaik zárva… Imádva tekintnek Krisztus alakjára…
Tó-közepén vannak… S im, e pillanatban A szélvésznek éles trombitája harsan,
A víznek tetején hullámóriások Lejtenek szédítő, pokoli rút táncot…
Recseg a hajónak mindenik bordája, Vihartól tépetten lobog vitorlája…
Köröskörül a vész sikongása hallszik… S a szelíd Megváltó oly csöndesen alszik!…
Az egyik tanítvány Hozzá lépett végre És felébresztvén Őt, esdő szóval kérte:
– Uram, Mester, hozzánk Te légy segítséggel; Különben a hajónk hullámsírba vész el! –
… – „Mit féltek?” – szólt Jézus s dorgáló szavára Elcsitul a szélvész és a tó hulláma…
S tanítvány’i szívét ez a kérdés tépi: -Ki ez, hogy a szelek s víz – engednek Néki? –
