Így szól hozzám az én Istenem: Én az Úr, aki előtted megyek, én leszek teveled; el nem maradok tőled, sem el nem hagylak: ne félj és ne rettegj! Veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. (5Móz. 31:8, Józs. 1:5) Irgalmas Isten az Úr, az én Istenem, nem hagy el engem, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a szövetségéről, amely felől megesküdt nekem az Úr. (5Móz. 4:31) Légy bátor — azt mondja az Úr — légy bátor és cselekedd az Igét, mert én veled vagyok. Az Igét, amellyel szövetségre léptem veled, és az én Szellemem...
„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.” (Zsoltárok könyve 16:8-9) Mit hoz magával a jövő? –leginkább ez a kérdés foglalkoztat mindnyájunkat. Mi vár ránk, s hogyan fogjuk megélni az előttünk álló heteket, hónapokat? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg bennünk. A zsoltáros Isten kezébe helyezi életét! Az Úrra tekint, nem tántorodik meg. Nem azért, mert talán neki nem lennének harcai; nem azért, mert ő mindent olyan könnyen megkapna. Végigolvasva a zsoltárokat láthatjuk, hogy milyen nehéz utat járt meg a zsoltáros. Mélységeket járt meg,...
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok könyve 50:15) A Heidelbergi Káté a református egyház alapvető hittételeit tartalmazza. Felépítése a fenti zsoltár alapján három részből áll. Hitvallásunk tanít a nyomorúságról, a megszabadításról és a dicsőítésről. Az ember nyomorúságos állapotba került. Nyomorúságunkat Isten törvényéből ismerjük meg. Közbenjáróra és Szabadítóra van szükségünk. Ugyanakkor elmaradhatatlan a hála, amire káténk a zsoltárvers alapján fel is hívja figyelmünket. Nyomorúság. Jézus azt mondja, a világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot! (Jn. 16:33) Sokféle nyomorúságunk van. Vannak belső küzdelmeink, s vannak külső harcaink. Félelmek, ínség, engedetlenség, veszteségek, hiány,...
„A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek (magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé) a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.” (Mk.16:2-4) Jézust nagypénteken keresztre feszítették. Amiért az Atya a földre küldte Őt, az elvégeztetett. A tanítványok félnek, bezárkóznak, az asszonyoknak mély fájdalom van a szívükben. Jézus követői gyászoltak és sírtak. Harmadnapra az asszonyok a sírbolthoz igyekeznek, hogy a hagyományoknak megfelelően bekenjék Jézus halott testét illatos kenetekkel. Nem akarnak késlekedni, rögtön korán...
„Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” (Mt. 26:39b) A fenti idézet Jézus imádsága, az ún. főpapi imádsága. Ez az imádság a Gecsemáné kertben hangzott el, közvetlen azelőtt, mielőtt elfogták Őt. Jézus szomorú, és gyötrődik. Az Atyával akar lenni kettesben, ezért tanítványait hátrahagyva egy kissé előremegy, hogy arcra borulva imádkozzon, egészen személyesen. Csak Ő és az Atya. Érzi, szüksége van az imádságra, a buzgó könyörgésre, a lelki megerősödésre. A tanítványaitól azt kéri, hogy virrasszanak Vele és imádkozzanak. Ők azonban elalszanak, elnehezül a szemük, s egyértelművé válik, a lélek...
