Jézus a tengeren jár, Máté 14:22-33 Vannak életünknek olyan időszakaszai, amikor a hajónk hullámok közt hányódik. Amikor úgy érezzük, hogy az irányítás kiesett a kezünkből, ellenszél van, nem tudunk előre haladni. Próbálkozunk, evezünk, aztán összeroskadunk és letesszük az evezőt, mert feladjuk. Vissza már nem fordulhatunk, a túlsó part pedig még távolinak tűnik. Minden ingatag. És mondhatnánk, pont ekkor vagyunk egyedül, nincs velünk Isten?! A tanítványok így éreznek. Jézus nincs velük, mert fontosabb dolga van, minthogy a tanítványokkal legyen, imádkoznia kell, az Atyával kell beszélnie. Sokszor gondolunk arra, hogy Isten magunkra hagy. Nem korrekt, amikor azt mondjuk, hogy Ő nincs velünk,...
…és így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak.” (ApCsel. 1:24) Ez az igevers abból a történetből való, amikor Mátyást apostollá választják. A tanítványok kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban, az apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson. Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt. Mindez áldozócsütörtök után ám még...
Megtekinthető a Duna tv által közvetített istentisztelet Révkomáromból a: mediaklikk.hu oldalon -NÉZZE VISSZA, mise-istentisztelet közvetítés belföldi református istentisztelet révkomárom https://mediaklikk.hu/video/mise-istentisztelet-kozvetites-belfoldi-reformatus-istentisztelet-revkomarom/
„Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong...
„Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézsaiás 43:5a) Olyan időszakot élünk, mely tele van félelemmel. Nem tudjuk, mikor ér véget ez az időszak, hogyan éljük meg mindezt, milyen hatással lesz a családokra, gyülekezetekre, s mit fog maga után hozni gazdaságilag. Aggódunk. Féltjük a közel és távol levő családtagjainkat, ingerlékenyebbek, feszültebbek vagyunk. Mindehhez hozzájönnek saját gondjaink, bajaink, betegségek, munkahelyi változások, problémák, félelmek… Ugyanakkor eljönnek az örömnek és az ünnepnek a napjai is, amiket viszont nem lehet teljességgel, önfeledten megélni. Születésnap, névnap, házassági évforduló, ballagás, érettségi… örömnapok, amik azonban be vannak árnyékolva. Ugyanígy a társadalmi ünnepeket is másként éljük meg, az 1848/’49-es...
