Ne félj, mert én veled vagyok!

Így szól hozzám az én Istenem: Én az Úr, aki előtted megyek, én leszek teveled; el nem maradok tőled, sem el nem hagylak: ne félj és ne rettegj! Veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. (5Móz. 31:8, Józs. 1:5) Irgalmas Isten az Úr, az én Istenem, nem hagy el engem, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a szövetségéről, amely felől megesküdt nekem az Úr. (5Móz. 4:31) Légy bátor — azt mondja az Úr — légy bátor és cselekedd az Igét, mert én veled vagyok. Az Igét, amellyel szövetségre léptem veled, és az én Szellemem...

Istenben biztonságban

„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.” (Zsoltárok könyve 16:8-9) Mit hoz magával a jövő? –leginkább ez a kérdés foglalkoztat mindnyájunkat. Mi vár ránk, s hogyan fogjuk megélni az előttünk álló heteket, hónapokat? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg bennünk. A zsoltáros Isten kezébe helyezi életét! Az Úrra tekint, nem tántorodik meg. Nem azért, mert talán neki nem lennének harcai; nem azért, mert ő mindent olyan könnyen megkapna. Végigolvasva a zsoltárokat láthatjuk, hogy milyen nehéz utat járt meg a zsoltáros. Mélységeket járt meg,...

Nyomorúság, szabadítás, dicsőítés

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsoltárok könyve 50:15) A Heidelbergi Káté a református egyház alapvető hittételeit tartalmazza. Felépítése a fenti zsoltár alapján három részből áll. Hitvallásunk tanít a nyomorúságról, a megszabadításról és a dicsőítésről. Az ember nyomorúságos állapotba került. Nyomorúságunkat Isten törvényéből ismerjük meg. Közbenjáróra és Szabadítóra van szükségünk. Ugyanakkor elmaradhatatlan a hála, amire káténk a zsoltárvers alapján fel is hívja figyelmünket. Nyomorúság. Jézus azt mondja, a világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot! (Jn. 16:33) Sokféle nyomorúságunk van. Vannak belső küzdelmeink, s vannak külső harcaink. Félelmek, ínség, engedetlenség, veszteségek, hiány,...

Az elhengerített kő

„A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek (magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé) a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.” (Mk.16:2-4)           Jézust nagypénteken keresztre feszítették. Amiért az Atya a földre küldte Őt, az elvégeztetett. A tanítványok félnek, bezárkóznak, az asszonyoknak mély fájdalom van a szívükben. Jézus követői gyászoltak és sírtak. Harmadnapra az asszonyok a sírbolthoz igyekeznek, hogy a hagyományoknak megfelelően bekenjék Jézus halott testét illatos kenetekkel. Nem akarnak késlekedni, rögtön korán...