Jámbor Lajos Jézus élete

A háborgó tenger Tiberiás taván egy fodor se látszik, A víznek tükrében szép napsugár játszik, Az induló hajó, mintha szárnya lenne, Nyílsebesen röpűl … s a Megváltó benne Nyugodtan alszik … És a tanítványok, Hogy el ne zavarják szeméről az álmot: Zajtalan’ eveznek és ajkaik zárva… Imádva tekintnek Krisztus alakjára… Tó-közepén vannak… S im, e pillanatban A szélvésznek éles trombitája harsan, A víznek tetején hullámóriások Lejtenek szédítő, pokoli rút táncot… Recseg a hajónak mindenik bordája, Vihartól tépetten lobog vitorlája… Köröskörül a vész sikongása hallszik… S a szelíd Megváltó oly csöndesen alszik!… Az egyik tanítvány Hozzá lépett végre És felébresztvén Őt,...

Jámbor Lajos Jézus élete

A tanítványok visszatérnek Miután a szent föld határit bejárták, Hirdetvén mindenütt az Isten országát: A tizenkét küldött, útjából megtérve, Az isteni Mester színe elé méne. Elbeszélték, milyen eredménnyel jártak: Hol sugárzik fénye a lelki világnak S hol borúl még sűrű sötétségnek éje A bűnös emberek szíve s elméjére? A Megváltó őket szelíden hallgatja És új erőre kél lelke indúlatja, Lelki szemeivel világosan látja: Mint terjed ki messze az Isten országa! Nincs annak határa, nincsen annak vége, Nem gátolja hegylánc s tenger szélessége, Nem szab határt neki a síroknak halma… Földet kapcsol éggel végtelen hatalma!…

Jámbor Lajos Jézus élete

Jézus útazása Galileába. A samáriai asszony Látva a Megváltó, hogy az Ő hazája Az idvezűlésnek útját nem kivánja: Galileába megy Samárián által, Amely magáénak hamis tudományt vall. A tartomány egyik városához jutva, Sikár szélén, ahol vn  Jákób kútja, Leül megpihenni; míg a tanítványok Eleség szerzését járják be a várost. Pihenése közben a városból egy nő Ivóvizet vinni Jákób kútjához jő. Az elfáradt Jézus így szól az asszonynak –’Adj innom, hogy oltsam az égető szomjam!” S válaszol az asszony: Hogy’ kérhetsz te tőlem? Te zsidó vagy, s nékem ez a szülőföldem! (Mert Samáriának kevély, büszke népe A zsidókkal soh’sem vala békességbe’.)...

Jámbor Lajos Jézus élete

Jézus működése Judeában Judea határán, hol Jézus született, Fagyos, kemény kéreg födé a szíveket; Mert bár a Megváltó köztük széjjel jára S a bölcs tanításban nem fáradott szája, A zsinagógákban gyakran megjelenvén,- Sűrű homály feküdt a szíven és elmén: Élővíz-forrásból nem akartak inni, Krisztus szavainak nem, nem tudtak hinni! Óh, te szánandó nép! te elvakúlt tömeg! Hályogos szemeid’ vajjon ki nyitja meg? -Miként tesz csodákat?… Hol vette ezeket? Óh, te hitetlen nép! hogyan kérdezheted? Közűled született az Istennek Fia, Kinek bűneid’ is meg kell váltania, Hívogat Magához ez az ember-Isten, És szívedbe’ még csak szemernyi hit sincsen!? Fenséges tanain megbotránkozátok?...

Jámbor Lajos Jézus élete

Lázárnál … Elbúcsúzott az Úr Zákeustól másnap, S útirányát veszi szép Bethániának, Ahol a két nővér: Mária és Mártha S feltámasztott Lázár szeretettel várta. Óh, azt az örömöt leírni nem lehet, Mit e három testvér szívében érezett, Midőn a bűnös föld isteni vendége Tanítványaival hajlékukba tére. És tiszteletükre nagy vacsora készül: Fáradhatatlan Mártha gyorsan fordúl térül… Krisztusnak oldalán Lázár helyet foglal… S rakva lőn az asztal minden földi jóval. Mária pedig most vőn drága kenetet, Háromszáz pénz árú bizonnyal lehetett, Az Úrnak lábait azzal kenegeti, Selymes, szép hajával meg is törűlgeti. Judás, Idvezítőnk egyik tanítványa, Ezt a jelenetet szó nélkül...

Jámbor Lajos Jézus élete

Zákeus hivatása A Jeruzsálembe-vivő út mi’ népes! Mi vonzza, mi készteti e nagy tömeg népet, Hogy édes otthonát el- és odahagyva, Vándorol a család kicsinye és nagyja? A nemzeti ünnep, áldozati húsvét Látványosságival elközelget ismét; Közelről, távolról ez vonzza a népet, Hogy leimádkozza, amit eddig vétett. Ott látjuk Jézust is az úton haladni, Körülötte vannak hű tanítványai… Jerikó városa épp útjukba esik S idejük lévén rá, legott fölkeresik. A szép, nagy városba alig, hogy betérnek: Lőn nagy sokasága a kiváncsi népnek; A kicsiny Zákeus, ki vámszedő vala, Szederfára megy föl, hogy Jézust láthassa. S hogy a Krisztus azon fa alá...

Jámbor Lajos Jézus élete

Az áruló sorsa Az áruló Júdás megy a főpapokhoz, Keblében égető kétségbe’sést hordoz: Rút lelkének nincsen percnyi nyugovása, A kapott vérdíjat im, visszakínálja. De nem fogadák el, bármiként is kérte: -Használd fel a pénzed’, megszólaltál értte! …A templom padlatán a pénz szerteszórva… Hajlik a fa ága, Júdás csüng le róla!…

Jámbor Lajos Jézus élete

Jézus többszöri megjelenése Mária Magdolna, ki a sírnál maradt, Jézusnak eltűntén fájó könyet hullat. És amint bétekint zokogva és sírva, Ime, két angyalt lát ott űlni a sírba”; – Asszony! Mit sírsz!” –azok ezt kérdezik tőle S Mária Magdolna felel – megrémülve: – Az én jó Uramat, a Krisztust elvitték S holtestét nem tudom, hogy hová rejtették! S ezt mondva, hirtelen visszafordúl hátra, S íme, a Megváltót maga előtt látja; De mintha szemére sötétség borúlna, Kertésznek nézvén Őt, nem ismer az Úrra. – „Mit sirsz és kit keressz?” – A nő e kérdésre, Új reményt keresve, ekként felel félve: –...

Jámbor Lajos Jézus élete

Jézus feltámadása Hol testi sebekre csalhatatlan ír van: Harmadnap fekszik már az Úr teste sírba S hogy azt az eltűnés veszélyétől védjék, Harmadnap virraszt már a fegyveres népség. E napnak éjjelén az égből fény támad, És megrettenének, akik ott valának: Angyal száll a földre és a sírhoz lépve, Az azt fedő követ hengeríti félre. A fegyveres őrség ott hever a porba’, Mintha mindenikük élettelen volna! S míg az angyal bémegy az Úr sírboltjába, Elhallgat, megszűnik szívök dobogása… Végre ájúltokból hogy föleszmélének, Látva az üres sírt: futva elmenének Hírt adni, mi történt a sírral és velük… A csodadolgokon gyötrődik elméjük… Virradtán...

Jámbor Lajos Jézus élete

Jézus elítélése, keresztre feszítése, halála és eltemetése Ott benn a teremben hiába vallatnak: A vádlott tisztán áll, nincsen bűne Annak; De a felizgatott s elvakított népség: Isteni tanában látja szörnyű vétkét. És hog elveszítsék, Pilátushoz viszik, Vélvén, igazságot szolgáltat az nekik. …Ujjongva haladnak, Krisztust közre fogva … S nincs senki, ki Néki vígasztalást hozna!… Pilátus mikéntha túl-óvatos lenne Ez ügben: nem akar ítélkezni benne; De hallván a zsidók izgatott beszédét, Nehogy elveszítse nagy népszerűségét: Átveszi a foglyot; kérdezi vallatja, Hogyha talán Benne vétkét találhatna… Folyik a vizsgálat … Hiába, hiába… Az a legnagyobb vád, hogy „zsidók királya”… Heródes királyhoz kisérteti...