Jézus mennybemenetele … Negyven nap múlott már, hogy az Úr föltámadt, Midőn útján látjuk szép Bethániának; Mellette haladnak a hű tanítványok, S éreznek szívükben erőt, bátorságot. Az égi Királynak szóra nyílik szája: – „Elmenvén szerteszét e széles világra, Az égi tudományt bátran hirdessétek, Akiket találtok – minden teremtménynek!” – – „Kereszteljétek meg, aki hivő lészen, Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében! Üdvözül, ki hiend s megkeresztelkedik, De aki nem hiend: kárhozatba esik… És Jeruzsálemből el ne távozzatok, Mígnem sz ígéret megvalósúlhatott: Naponként együtt és egy helyen várjátok, Amíg a Szentlelket elküldöm reátok!” – S kezeit felettök áldásra kitárva, Az Úrhoz...

Mária és Mártha Galilea földén szerteszéjjel járva, Törődötten tére Jézus be egy házba, Hogy akik Őt oly nagy szeretettel várták, Beteljesíthesse szívük kívánságát; S hogy pihenve kissé, mint a fáradt útas, Üdűlve folytassa az isteni útat, Melynek végső pontján, mit az Úr rá ereszt: Szomorú végzetként sötétlik a kereszt! Az egyszerű háznak Mária és Mártha, két kegyeslelkű nő vala a gazdája; Kinek az örömtől pezsgett szívük vére, Hogy a jó Megváltó hajlékukba tére, Hogy nem vetette meg a kicsinyke lakot, Ahol a szívjóság pompa nélkűl lakott; S mintha volna Jézus epedve várt vendég: Ott benn a szobában helyét alig lelték!...

A vak Bartimeus meggógyítása Jerikói úton nagy sokaság mégyen, Az Úrnak alakja ott halad középen; Üdvözlő kiáltás hangzik közel s messze, Nézzétek, egy koldús mint figyel e neszre!? Bartimeus ül ott, alamizsnát kérve, Születése óta vak mindkét szemére, És hallván, hogy Jézus jő a sokasággal, Segítségül hívja eme kiáltással: – Hogy a szép világot én is megláthassam: Jézus, Dávid fia! óh, könyörűlj rajtam!- – Némulj el! – dorgálják a közelben lévők, Az Urat kimélni úgy igyekezvén ők. De a vak nem hallgat a csititó szóra, Tudván, hogy áldást hoz reá ez az óra: Az előbbinél még hangosabban kiált, Úgy híván...

Jézus a tengeren jár. A sülyedő Péter … Bucsúzó napsugár az égre pírt feste, Holló-szárnyaival közeleg az este… Egy-egy csillag gyúl ki fönn a magas égen, A nappali szellő is elült már régen. Csend van köröskörűl, nesz sehol se hallszik, A tónak mélyében a hullám is alszik… Körűl a tiszta ég végtelen határa Ölelkezve borúl a földi hazára. Habár örömkönyű rezeg szempillámon: Fenn a hegy tetején a Messiást látom; Csöndesen imázik csillag fénye mellett, Egész alakjáról glóriafény terjed. Hát a tanítványok? Hová küldé őket, Jó és bal sorsában híven résztvevőket? Közepén járnak már a nyugvó vizeknek, Át akarván kelni, csöndesen...

Ötezren megelégíttetnek Kietlen pusztaság Bethsaida mellett, Melynek tágas terén kalász soh’se rengett, Köveid között a fű hervada vész el… Mit akarsz, te puszta! e tengernyi néppel? És mintha hallanám néma feleletét: -Óh, bűnös halandó! jőjj s tekints szerteszét, Ez ötezer ember – ugyanannyi lélek- Szívében csirázik ma itt örök élet!… Ott prédikál Jézus hallgató tömegnek S testi orvoslást is nyújt a betegeknek; Már hanyatlik a nap, közeleg az este, De a nagy sokaság még mindig Mellette. És tanítványai így szólnak Hozzája: -Ne tartóztasd tovább e nagy pusztaságba’ E nagy sokaságot, e maradó népet, Mert itt nem találnak sem italt, sem...

Vérfolyásos asszony. Jairus leánya És a túlsó partra, hogy megérkezének, Lőn elterjedése Krisztus hírnevének: Amerre megy, mindenütt nagy sokaság várja. S hallgatva beszédét, körös-körűlzárja. Egy zsinagógának buzgó vezetője: Jairus, Hozzája esdő szóval jőve, Leborúl Előtte: – Mester! kis leánykám Nagy betegen fekszik; kérlek jőjj el hozzám! – Elindúl Jézus … s a sokaság nyomában Körűlte az úton sűrű tolongás van. A tömegben egy nő, kinek súlyos baja, Tizenkét év óta vérfolyásban vala, Érezvéz nyomorúlt, reménytelen voltát: Megérinté az Ő ruhájának bojtját, Bátortalan lévén, hogy Jézust megkérje; S azon pillanatban megszűnt betegsége! Észrevéve Jézus megillettetését, A tömegben kérdő tekintettel néz szét...

Jézus és a gyermekek Míly magasztos kép az, melyet mostan látok, Krisztus elé jőnek kedves apróságok: Gyermekeket visznek az anyák Őhozzá, Hogy fejökre tevén kezét, megáldaná. És a tanítványok feddik az anyákat: -Nincs ezekkel dolga a nagy Messiásnak! És perbeszállnak a szerető szülőkkel: -Az Isten Fia nem gyermekekért jött el!- De az Úr ajakán dorgáló szó támad: -„Bocsássátok Hozzám ez ártatlan nyájat! Ne tiltsátok őket! Mondom bizonyára, Ilyeneké lesz a mennyeknek országa! Mert ki úgy nem veszi az Isten országát, Mint a kis gyermekek: nem mehet oda át!” S Magához ölelvén a kis csemetéket, Kezét rájok vetve, megáldotta őket… …Gyermek!...

A háborgó tenger Tiberiás taván egy fodor se látszik, A víznek tükrében szép napsugár játszik, Az induló hajó, mintha szárnya lenne, Nyílsebesen röpűl … s a Megváltó benne Nyugodtan alszik … És a tanítványok, Hogy el ne zavarják szeméről az álmot: Zajtalan’ eveznek és ajkaik zárva… Imádva tekintnek Krisztus alakjára… Tó-közepén vannak… S im, e pillanatban A szélvésznek éles trombitája harsan, A víznek tetején hullámóriások Lejtenek szédítő, pokoli rút táncot… Recseg a hajónak mindenik bordája, Vihartól tépetten lobog vitorlája… Köröskörül a vész sikongása hallszik… S a szelíd Megváltó oly csöndesen alszik!… Az egyik tanítvány Hozzá lépett végre És felébresztvén Őt,...

A tanítványok visszatérnek Miután a szent föld határit bejárták, Hirdetvén mindenütt az Isten országát: A tizenkét küldött, útjából megtérve, Az isteni Mester színe elé méne. Elbeszélték, milyen eredménnyel jártak: Hol sugárzik fénye a lelki világnak S hol borúl még sűrű sötétségnek éje A bűnös emberek szíve s elméjére? A Megváltó őket szelíden hallgatja És új erőre kél lelke indúlatja, Lelki szemeivel világosan látja: Mint terjed ki messze az Isten országa! Nincs annak határa, nincsen annak vége, Nem gátolja hegylánc s tenger szélessége, Nem szab határt neki a síroknak halma… Földet kapcsol éggel végtelen hatalma!…

Jézus útazása Galileába. A samáriai asszony Látva a Megváltó, hogy az Ő hazája Az idvezűlésnek útját nem kivánja: Galileába megy Samárián által, Amely magáénak hamis tudományt vall. A tartomány egyik városához jutva, Sikár szélén, ahol vn  Jákób kútja, Leül megpihenni; míg a tanítványok Eleség szerzését járják be a várost. Pihenése közben a városból egy nő Ivóvizet vinni Jákób kútjához jő. Az elfáradt Jézus így szól az asszonynak –’Adj innom, hogy oltsam az égető szomjam!” S válaszol az asszony: Hogy’ kérhetsz te tőlem? Te zsidó vagy, s nékem ez a szülőföldem! (Mert Samáriának kevély, büszke népe A zsidókkal soh’sem vala békességbe’.)...