„A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek (magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé) a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt.” (Mk.16:2-4) Jézust nagypénteken keresztre feszítették. Amiért az Atya a földre küldte Őt, az elvégeztetett. A tanítványok félnek, bezárkóznak, az asszonyoknak mély fájdalom van a szívükben. Jézus követői gyászoltak és sírtak. Harmadnapra az asszonyok a sírbolthoz igyekeznek, hogy a hagyományoknak megfelelően bekenjék Jézus halott testét illatos kenetekkel. Nem akarnak késlekedni, rögtön korán...
Jézus feltámadása Hol testi sebekre csalhatatlan ír van: Harmadnap fekszik már az Úr teste sírba S hogy azt az eltűnés veszélyétől védjék, Harmadnap virraszt már a fegyveres népség. E napnak éjjelén az égből fény támad, És megrettenének, akik ott valának: Angyal száll a földre és a sírhoz lépve, Az azt fedő követ hengeríti félre. A fegyveres őrség ott hever a porba’, Mintha mindenikük élettelen volna! S míg az angyal bémegy az Úr sírboltjába, Elhallgat, megszűnik szívök dobogása… Végre ájúltokból hogy föleszmélének, Látva az üres sírt: futva elmenének Hírt adni, mi történt a sírral és velük… A csodadolgokon gyötrődik elméjük… Virradtán...
Jézus elítélése, keresztre feszítése, halála és eltemetése Ott benn a teremben hiába vallatnak: A vádlott tisztán áll, nincsen bűne Annak; De a felizgatott s elvakított népség: Isteni tanában látja szörnyű vétkét. És hog elveszítsék, Pilátushoz viszik, Vélvén, igazságot szolgáltat az nekik. …Ujjongva haladnak, Krisztust közre fogva … S nincs senki, ki Néki vígasztalást hozna!… Pilátus mikéntha túl-óvatos lenne Ez ügben: nem akar ítélkezni benne; De hallván a zsidók izgatott beszédét, Nehogy elveszítse nagy népszerűségét: Átveszi a foglyot; kérdezi vallatja, Hogyha talán Benne vétkét találhatna… Folyik a vizsgálat … Hiába, hiába… Az a legnagyobb vád, hogy „zsidók királya”… Heródes királyhoz kisérteti...
Péter Krisztust megtagadja És a tanítványok tehetetlen’ nézték A szeretett Mester megkötöztetését; Egyedül Péter volt, aki szablyát rántott És azzal a főpap szolgájához vágott, Kit Málkusnak hívtak, s jobb fülét levágta… De Krisztus e szókkal fordúl hozzá hátra: – „Tégyed hüvelyébe, Simon, a te szablyád’, Ki kell ürítenem a keserű pohárt!” S illetvén levágott fülét a szolgának: Csodaerejével meg- s begyógyítá azt. A többi tanítvány elfutott, elszéledt… Péterből áll csupán a gyászos kíséret… A főpap házához, hogy megérkezének, Vallatják az Urat törvéyntudó vének; Péter a tornácról könyes szemmel látja, Mint üt egy poroszló Krisztusnak arcára! S mégis, hogy pár szolga...
Krisztust a kertben megfogják; Kajafáshoz, Pilátushoz, majd Heródeshez viszik Jézusban a beszéd még szájában vala, Midőn a kertbe ért a gonosz hada: Itt jön az áruló a fegyveres néppel És előttük Judás oly remegve lépdel; Az égő fáklyáknak lobogó világa Rezgő fényt sugároz halovány arcára; S megcsókolván Jézust, köszönti e jellel, Ilyen szókat mondva: – Egészséggel, Mester! – Megíjed a tömeg a Megváltót látva És e pillanatban félve vonúl hátra… Az áldozatra szánt Bárány némán áll ott … Majd az árulónak, ki Előtte állott, Csöndesen felelvén, nem remeg, nem kiált: – „Csókkal árúlod el az embernek Fiát?” … A katonák...
