Jámbor Lajos Jézus élete

Jézus mennybemenetele … Negyven nap múlott már, hogy az Úr föltámadt, Midőn útján látjuk szép Bethániának; Mellette haladnak a hű tanítványok, S éreznek szívükben erőt, bátorságot. Az égi Királynak szóra nyílik szája: – „Elmenvén szerteszét e széles világra, Az égi tudományt bátran hirdessétek, Akiket találtok – minden teremtménynek!” – – „Kereszteljétek meg, aki hivő lészen, Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében! Üdvözül, ki hiend s megkeresztelkedik, De aki nem hiend: kárhozatba esik… És Jeruzsálemből el ne távozzatok, Mígnem sz ígéret megvalósúlhatott: Naponként együtt és egy helyen várjátok, Amíg a Szentlelket elküldöm reátok!” – S kezeit felettök áldásra kitárva, Az Úrhoz...

269. dicséret Istenre bízom magamat

Istenre bízom magamat1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? – mondom merészen: Istenem és Atyám lészen.2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.4....

Bizonyságtétel

„Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong...

Jámbor Lajos Jézus élete

Mária és Mártha Galilea földén szerteszéjjel járva, Törődötten tére Jézus be egy házba, Hogy akik Őt oly nagy szeretettel várták, Beteljesíthesse szívük kívánságát; S hogy pihenve kissé, mint a fáradt útas, Üdűlve folytassa az isteni útat, Melynek végső pontján, mit az Úr rá ereszt: Szomorú végzetként sötétlik a kereszt! Az egyszerű háznak Mária és Mártha, két kegyeslelkű nő vala a gazdája; Kinek az örömtől pezsgett szívük vére, Hogy a jó Megváltó hajlékukba tére, Hogy nem vetette meg a kicsinyke lakot, Ahol a szívjóság pompa nélkűl lakott; S mintha volna Jézus epedve várt vendég: Ott benn a szobában helyét alig lelték!...

Jámbor Lajos Jézus élete

A vak Bartimeus meggógyítása Jerikói úton nagy sokaság mégyen, Az Úrnak alakja ott halad középen; Üdvözlő kiáltás hangzik közel s messze, Nézzétek, egy koldús mint figyel e neszre!? Bartimeus ül ott, alamizsnát kérve, Születése óta vak mindkét szemére, És hallván, hogy Jézus jő a sokasággal, Segítségül hívja eme kiáltással: – Hogy a szép világot én is megláthassam: Jézus, Dávid fia! óh, könyörűlj rajtam!- – Némulj el! – dorgálják a közelben lévők, Az Urat kimélni úgy igyekezvén ők. De a vak nem hallgat a csititó szóra, Tudván, hogy áldást hoz reá ez az óra: Az előbbinél még hangosabban kiált, Úgy híván...