Jézus mennybemenetele … Negyven nap múlott már, hogy az Úr föltámadt, Midőn útján látjuk szép Bethániának; Mellette haladnak a hű tanítványok, S éreznek szívükben erőt, bátorságot. Az égi Királynak szóra nyílik szája: – „Elmenvén szerteszét e széles világra, Az égi tudományt bátran hirdessétek, Akiket találtok – minden teremtménynek!” – – „Kereszteljétek meg, aki hivő lészen, Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében! Üdvözül, ki hiend s megkeresztelkedik, De aki nem hiend: kárhozatba esik… És Jeruzsálemből el ne távozzatok, Mígnem sz ígéret megvalósúlhatott: Naponként együtt és egy helyen várjátok, Amíg a Szentlelket elküldöm reátok!” – S kezeit felettök áldásra kitárva, Az Úrhoz...

Mária és Mártha Galilea földén szerteszéjjel járva, Törődötten tére Jézus be egy házba, Hogy akik Őt oly nagy szeretettel várták, Beteljesíthesse szívük kívánságát; S hogy pihenve kissé, mint a fáradt útas, Üdűlve folytassa az isteni útat, Melynek végső pontján, mit az Úr rá ereszt: Szomorú végzetként sötétlik a kereszt! Az egyszerű háznak Mária és Mártha, két kegyeslelkű nő vala a gazdája; Kinek az örömtől pezsgett szívük vére, Hogy a jó Megváltó hajlékukba tére, Hogy nem vetette meg a kicsinyke lakot, Ahol a szívjóság pompa nélkűl lakott; S mintha volna Jézus epedve várt vendég: Ott benn a szobában helyét alig lelték!...