Bízzuk életünket Krisztusra!

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.” (Péld 3,5)

Bízzuk életünket Krisztusra! Így lehetne összefoglalni a kiválasztott igeverset. Ugyanis ha Krisztusra bízom életemet, akkor az azt jelenti, hogy teljes egészében átadom magam Neki! Vagyis elismerem és megvallom, hogy nem vagyok bölcsebb mint az Úr, ennélfogva számításba sem jöhet, hogy a magam eszére támaszkodjam -bármiben is!

          Nagy dolog a bizalom! Sokszor el sem gondolkodunk azon, mi mindent rejt magában. Megbízni valakiben. Nem szoktunk gondolkodni rajta, milyen törékeny és milyen hamar elveszíthető. Leginkább akkor járunk vékony jégen, amikor a magunk eszére támaszkodunk! Amikor elhagyjuk azt, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön! Amikor úgy véljük, hogy nekünk ne mondja meg senki és semmi, hogy mit tegyünk, mi tudjuk magunktól is, hogy mi az, ami jót tesz nekünk…

          Bízzuk életünket Krisztusra! Elsősorban azért, mert Ő jól tudja, jól látja, hogy mi használ nekünk! Másodsorban azért, mert a Belé vetett bizalom hoz békességet, méghozzá krisztusi békességet! Maga Jézus ígéri: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.” (Jn 14,27) Mindazoknak, akik Istenre tudják bízni magukat, azoknak a szívének nem kell nyugtalankodni, és nem is kell csüggedniük! Nem, mert aki velünk van minden napon és velünk marad a világ végezetéig, Ő gondoskodik rólunk, Ő vezet és átsegít, megőriz és vigyáz ránk!

Bizalom, az Úrba vetett bizalom. Amikor nem önmagamat akarom megvalósítani, amikor nem emberekre, családra, barátokra, munkatársakra, főnökömre támaszkodom, de Istenre hagyatkozom! Engedem, hogy Ő mutasson utat és Ő vezessen engem, mert teljes valómmal bízom Benne, hogy Vele füves legelőre érek és felüdíti lelkemet!

Az Úrba vetett bizalom azt jelenti, hogy bármin menjünk is keresztül, hittel valljuk és hirdetjük, az Úr Isten a rögös úton is nyugalmat, békességet tud adni és ad is!

De mi történik, ha a magunk értelmére támaszkodunk? Ha emberekben keressük a bizalmat? Nagyon könnyen és nagyon hamar csalódunk, ugyanakkor félelem és bizonytalanság vehet és vesz minket körül. Így viszont nem lehet élni!

Bizodalmad legyen az Úrban! Vagyis fogadjuk bizalommal Istennek minden intézkedését! Bízzuk életünket Krisztusra! Mindenkor! Még akkor is, ha minden bizonytalanná válik is körülöttünk! Viharban is, a nehézségek között is! Ez a bizalom! Bízom az Úrban! Bízom Benne teljes elméből, vallva, hogy semmiféle helyzetben nem vagyok egyedül, hanem mindig ott van velem Valaki, Aki megcselekszi, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van! (Róm 8,28b) Nem kételkedem, nem ellenkezem, nem kesergek… Nem, mert mindig, minden időben vallom, hogy az Úrnál jó kezekben vagyok!

Ahogyan a zsoltáros is vallja és hirdeti: „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod a fiatal oroszlánt és a tengeri szörnyet. Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.” (Zsolt 91)

Ki tapasztalja meg mindezt? Az, akinek bizodalma van az Úrban teljes elméjéből, és nem a maga értelmére támaszkodik!

Mit tegyünk hát megpróbáltatásaink közepette? Had adjon kérdésünkre választ énekeskönyvünk szavai: „Ő Benne vesd halálig jó reménységedet: Ő biztos révbe szállít a bajból tégedet. Bár késik a segítség és nem találsz vígaszt: eloszlik gond és kétség előbb, mint véled azt. Ő megcselekszi végre velünk azt, ami jó; ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, könny lepi és tövis, de örök pálma vár ránk: Útunk a mennybe visz. (265. dicséret / 6-7) Ámen.

Sándor Veronika

Print Friendly, PDF & Email