„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben. Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet az Úrnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.” (Zsolt. 32:1-5)
A 32. zsoltár elnevezése: bűnbánat és bűnbocsánat. A bűnbánat az, amikor a bűnt elkövető felismeri korábbi cselekedetének helytelenségét és azt megbánja. A bűnbocsánat az, amikor Isten színe elé járulva megbánva bűneinket átéljük a bűn elengedését és eltörlését. Felismerés, megbánás, megbocsátás.
A 32. zsoltár Dávid tanítókölteménye. Vagyis költészeti műfajban oktat, tanít minket Dávid. Saját életéről ír, s hogy érthetőbb legyen mondanivalója, hasonlattal érteti meg, hogy miként élte át cselekedetének helytelenségét. Próbálja megértetni, hogy az ember lehet boldog, de lehet elkeserítő, csüggedt is. Mentális állapotunkról, egészségünkről van szó. Hogyan érhető el a boldogság?
Dávid így vall a boldogságról: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.” És megvallja azt is, hogy milyen lelki állapotba kerül akkor, amikor ugyan tudja, érzi, hogy helytelenül cselekedett, de nem vallotta meg. „Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári hőségben.”
Dávid, miután elkövette helytelen cselekedetét és amíg azt nem vallotta meg, nem bánta meg, nem vitte Isten színe elé és nem kérte Isten bocsánatát, rosszul érezte magát. Elmondható, pszichoszomatikus betegségek jelentkeztek nála, ami azt jelenti, betegsége lelki eredetű, ami testi tüneteket okoznak. Ebből is látható, ugyan el lehet hallgatni a vétkeket, vagy éppen próbálhatjuk azokat magyarázgatni, azonban lelkünk, testünk nem hagy békességet nekünk, mert attól még a bűneink és a vétkeink léteznek, velünk együtt élnek.
Ennek fényében had hangozzék el egy kérdés, milyen lelki állapotban vagyunk! Boldogok vagyunk-e? Úgy is hangozhatna a kérdés, jól érezzük-e magunkat abban az állapotban, amiben éppen most vagyunk!
Dávidnak kiszáradtak csontjai. Gondoljunk csak bele! Egész nap jajgatnia kellett. Érezte, amiként az Úr keze éjjel-nappal ránehezedett. Nem talált békességet, nem volt lelki nyugalma. Ugyan elhallgathatta bűnét az Úr előtt, környezete előtt vagy éppen még saját magát is ámíthatta cselekedetének megmagyarázásával, de ez mit sem változtatott a tényen, Isten ellen fordult. Ezért lankadt el ereje. S mindez nem is változik, amíg nem tart önvizsgálatot, amíg nem látja be hűtlenségét. Erőtlensége, fájdalma és boldogtalansága nem is múlik el, amíg meg nem vallja bűneit és amíg vétkeit takargatni kívánja.
Felmerül a kérdés, mi a fontosabb! Az, hogy önmagam és mások szemében jónak, tisztességesnek és rendesnek tüntessem fel magam, vagy az, hogy Isten színe előtt becsületesen megállhassak!
Dávid belátva cselekedetének helytelenségét, végül megvallja vétkeit az Úrnak! S amikor elhatározta, hogy bűnét tovább már nem fogja takargatni, Isten megbocsátotta bűnét, amit vétett! Mindaddig azonban Dávid lelki tusát vív, rettentő harcokat vív! Mindez akkor történt, amikor olyat tett, ami Isten törvénye ellen van. Igen, önfejűségünkből, makacsságunkból adódóan szembe mehetünk Isten akaratával, de akkor tudnunk kell, hogy annak csak jajgatás lehet a vége. Azonban ebből a lelki állapotból is van kiút, ha szeretnénk boldogok lenni, ha szeretnénk az Úrban erősek maradni! Az Úr megbocsátja a bűnöket, amit vétünk, ha őszinte bűnbánattal Elé visszük azokat! Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veti meg Isten! (Zsolt. 51:19)
Leplezhetjük helytelen cselekedeteinket, becsaphatunk másokat, ámíthatjuk önmagunkat, megmakacsolva magunkat hátat fordíthatunk az Igének, de ez sosem hozott jó gyümölcsöket! Azonban ha megvalljuk hűtlenségünket, ha beismerjük, hogy azt ettük, amit rossznak lát Isten, hűtlenségünket megbocsátja, bűneinket elengedi, vétkeinket eltörli. Ehhez azonban töredelmes lélek kell. Olyan, mely igazat ad az Úrnak, ha szól és int, és alázatosan elismeri azt is, hogy bizony jogos az Ő ítélete! Amíg azonban Isten szavát nem engedjük szívünk mélyéig érni, de elfordulunk intelmeitől és hátat fordítunk annak, addig bizony csontjaink kiszáradását fogjuk érezni, egész nap jajgatunk amíg erőnk teljesen ellankad majd.
Boldog hát, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Munkálkodjon bennünk Isten Szent Lelke, hogy szívünkben az Isten szerinti igazság lakozzon, mert ezt kedveli az Úr! Munkálkodjon bennünk Isten Szent Lelke, hogy taníthatók legyünk a bölcsesség titkaira! (vö. Zsolt. 51:8) Ámen.
Sándor Veronika
