Simon Péter halászata
Majd elbocsátván a hívő sokaságot, Szól Jézus Péterhez, ki éjjel halászott:
-“Vesd ki hálóidat és evezz a mélyre!”- És mond neki Péter: -Mester! Az mit érne!
Az egész éjszaka ottan fáradoztunk Eredménytelenül, mert semmit se fogtunk;
A halász-szerencse tőlünk tovaszállott! Parancsodra mégis levetem a hálót.
Ezt mondván hálót vet és evez a mélyre… És im, a halaknak raját keríték be,
Szavaival csodát tett a jó Megváltó: Halak tömegétől szakadoz a háló.
És magukhoz intvén egyéb halászokat… Színig tölték hallal mindkét hajójokat…
És szól Péter, Jézus lábaihoz esve: -Bűnös vagyok Uram! eredj tőlem messze!-
A közös félelem mindnyájukra kihat És megrettenének a halzsákmány miatt,
Azt hivén, hogy rájok e szerencse – veszély… De mondá Péternek a Megváltó: -“Ne félj,
Embereket fogsz már halászni ezután!”- S terhelt hajóikat a partra vonatván:
Otthagyák mindenük’ s Jézussal menének, Szaporítva számát küzdő seregének…
