“Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Jézus ekkor ezt mondta Mártának: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (Jn. 11:25-26)

Jézus Krisztus önmagát jelenti ki amikor így szól: „Én vagyok…” Én vagyok az élet kenyere. Én vagyok az ajtó. Én vagyok a jó pásztor. Én vagyok a szőlőtő. Én vagyok a feltámadás és az élet…

Ez utóbbit akkor jelenti ki magáról Jézus, amikor Betániába jön Mária és Márta kérésére. Testvérük, Lázár ugyanis megbetegszik. Mire Jézus érkezik, addigra viszont meghal. Mária is és Márta is szemrehányást tesznek Jézusnak: „Ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem…” (21.32)Jézus szándéka viszont az volt, hogy rámutasson Isten nagyságára, mindenhatóságára! Az emberek hitét szerette volna növelni Istenben; szeretné, ha hitünk növekedne Benne!

Amikor Márta tudomást szerez arról, hogy Jézus már egészen közel van hozzájuk, kimegy elé. Ekkor kérdezi meg őt Jézus, hogy hisz-e a feltámadásban. Márta pedig hitvallást tesz: „Hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia”.

Jó lenne, ha ma is Jézus elé tudnának sietni az emberek, hogy Neki ne kelljen szívünk ajtaja előtt kulcsfordulásra várnia! Jó lenne, ha megteremtenénk a Vele való találkozás lehetőségét! Ha áhítozva vágyakoznánk a Jézussal való találkozásra, és ha a találkozás során mi is tudnánk hitvallást tenni Róla!

Jézus ekkor jelenti ki Mártának, hogy Ő a feltámadás és az élet!

Jézus kijelenti Mártának, hogy feltámad az ő testvére. Márta pedig elmondja, hogy ő tudja, hogy feltámad, a feltámadáskor az utolsó napon.

Olyan jó, ha lelkünket átjárja a hitvallás és ha szívünkbe bevésődik a bizonyosság, hogy van feltámadás! Amikor hittel valljuk meg: „Tudom, az én megváltóm él!” (Jób 19:25) Jó lenne, ha nem csak ismernénk a bibliai történeteket, de hinnénk is bennük! Ha nem csak szájjal vallanánk meg, hogy milyen hatalommal bír Isten, de hitvallást tenne róla életünk! Ha úgy élnénk, hogy mindazt, amit Ő mond és amire Ő kér minket, azt megcselekednénk! Jó lenne, ha életünkben Isten lenne az első helyen! Jó lenne, ha Jézus kijelentéseit hittel tudnánk elfogadni!

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Hisszük-e ezt? Hiszed-e ezt? Fontos kérdése ez az életünknek! Sokan vannak, akik úgy vélik, a hit kimerült azzal, hogy vallják Isten létezését. Hinni viszont azt jelenti, hogy hiszem, Isten szeretetből gondoskodik rólam, elkészítette megváltásomat, és Szent Lelke által vezet engem! Hinni azt jelenti, hogy Istenre bízom magamat, hogy Őt követem, hogy egyedül Rá hallgatok! Az Istenbe vetett hit nem engedi, hogy magát a Szentet megszentségtelenítsem! Amint azt sem engedi, hogy támogassam azt, aki ezt teszi, vagy éppen hallgassak akkor, amikor tanúja vagyok annak, amiként ezt teszik. Mert akkor milyen lenne a mi hitvallásunk?! A hit próbák idején mutatkozik meg! Az, hogy kiben hiszek s mit hiszek! Ha teljes valómmal hiszek Istenben, hiszem azt is, hogy Ő mindent lát és mindent hall! Hiszem, hogy az Írás szerint Ő megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az. (Préd. 12:14)

Ha hiszek Jézus feltámadásában, hiszek az örök életben, hiszem, hogy az Ő feltámadása záloga az én feltámadásomnak is! A hit megtart a próbák idején! Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem kell félnem a gonosztól, mert Isten velem van, vigasztal engem. (vö. Zsolt. 23:4)

Nem elegendő tudni ezekről a dolgokról, az önmagában véve még kevés! Kulcsfontosságú a hit! Jézus, miután kijelenti magát Mártának, megkérdezi tőle: „Hiszed-e ezt?” Ugyanis ezen múlik az élet! A földi élet és az örök élet egyaránt! Vagyis ha hiszünk, ha teljes szívvel-lélekkel hiszünk, akkor már idelent e földön úgy éljük életünket, hogy az Isten dicsőségére mutasson! Úgy szólok, úgy cselekszem, hogy vallom, van mennyei Atyám, vagyis Isten gyermeke vagyok. Úgy élek, hogy vallom, Jézus Krisztus vére testvérré teszi a Benne hívőket! Ha hiszek Istenben, akkor teljes elkötelezettséggel és engedelmességgel vagyok Isten iránt! Ha hiszem, hogy testvérek vagyunk a Krisztusban, testvérként is viselkedem. Egészen érthetővé teszi ezt a mi Urunk, amikor így tanít minket: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” (Mt. 7:12) A cselekedetek visszatükrözik, hogy kik is vagyunk valójában! „A jó fa nem terem rossz gyümölcsöt. Ugyanígy rossz fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát a gyümölcséről lehet felismerni.” (Lk. 6:43-44)

Hiszel-e Jézusban? Fontos kérdés ez, ugyanis ezen múlik az élet! Hiszen kegyelemből hit által nyílik meg az örök élet! Hinni azt jelenti, hogy teljes mértékben elfogadom Isten szavát, intelmeit és buzdításait, hiszek ígéreteiben! A hit nem a látott dolgokról való meggyőződés, hanem a remélt dolgokban való bizalom! (Zsid. 11:1) A hit az, hogy teljes valójában elfogadom Istent és az Ő kijelentéseit! Nem válogatok Isten kijelentéseiben, döntéseiben és határozataiban, de hittel elfogadom a teljes Szentírást, kételkedés és válogatás nélkül! Nincs de! Azaz nem mondhatom, hogy tudom, van Isten, tudom, van örök élet, DE… Nem mondhatom, hogy hiszek Istenben, de csak bizonyos keretek között, mivel megválogatom, hogy mi az, amit elfogadok a Szentírásból s ami az, amit nem, hogy mi az, amit megtartok s mi az, amit nem… Mert ez nem hit!

Jézus kijelenti: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” Vagyis Jézus által van feltámadás! Aki hisz Jézusban, ha meghal is, él! Aki él, és hisz Jézusban, az nem hal meg soha! Mennyire tudunk örülni az életnek… Ha egy kisbaba érkezik a családba, ha Isten napjainkhoz napokat told és születésnapokat ünnepelhetünk… De ne feledkezzünk el, hogy ettől is nagyobb örömöt tud hozni számunkra az Istennel való személyes találkozás, amikor megismerjük Őt, aki maga az örök élet! Amikor nehézségek, próbák között átéljük, hogy Ő ad erőt, Tőle jön a vigasztalás, megpróbáltatásaink között az állhatatosság!

Pál apostol így ad hálát a vigasztalásért: „Áldott az Isten, aki megvigasztalt minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” (2Kor. 1:3-4) Megpróbáltatások, nyomorúságok mindig is voltak és lesznek. A hívő lélek viszont észreveszi, megéli és átérzi, hogy vigasztalása is van, méghozzá magától Istentől, a Mindenhatótól, a Szenttől! Vigasztalás számára, hogy ő az ő hűséges Megváltójának, a Jézus Krisztusnak a tulajdona! Vigasztalás számunkra, hogy Jézus Krisztus az Ő drága vére által megváltott és az ördögnek minden hatalmától megszabadított! Igazi vigasztalás, hogy akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. (Róm. 14:8)

A hit azt jelenti, hogy nem csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van, de hittel látjuk a láthatatlant is! A hit nem az elmúlást és a halált látja, hanem Jézust, aki maga a feltámadás és az élet! Így engedjük el szerettünket, szeretteinket, hogy Jézus elkészített hellyel várja Övéit! (Jn. 14:2) Pál apostol megvallja, hogy neki az élet Krisztus, és a meghalás nyereség, és vágyódik elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél! (Fil. 1:21.23)

„Hiszed-e ezt?” –kérdezi Jézus. Hisszük-e, hogy Jézus a feltámadás és az élet? Hisszük-e, hogy aki hisz Őbenne, ha meghal is, él; és aki él, és hisz Őbenne, az nem hal meg soha? Hisszük-e, hogy Jézus maga mellé veszi az Övéit, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk? (vö. Jn. 14:3) Mert Neki hatalma van! Gyógyított, parancsolt a természetnek, elhunytakat támasztott fel, s teszi most is, ma is, ahogyan holnap is, mert Övé a hatalom örökkön örökké! Ámen.

Sándor Veronika, 2021.01.16

Print Friendly, PDF & Email