Egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, odament, hátulról megérintette Jézus ruhájának szegélyét, és azonnal elállt a vérzése.
Ez az asszony odament Jézushoz. Sokaság vette körül Jézust, úgy fogalmaz a szentíró, hogy mindnyájan várták Őt. És a tömegben ott van ez az asszony is.
A nők csak ritkán hagyhatták el a ház területét. Ilyen kivétel volt, amikor például vizet hoztak a kútból vagy a forrásból. (vö. Jn. 4:7) Nem mehettek akárhova, nem szólalhattak meg mindig amikor akartak, és a férfiakkal való kapcsolatuk is nagyon szigorú volt, nem volt egyenjogúság.
A vérfolyásos asszony története azért is különösen kihívó, mert az asszony az érintéssel Jézust tisztátalanná tette. Az ilyen asszonyt szokás volt abban az időben megkövezni.
Az asszony nyilván fél amikor elhatározza, hogy Jézus közelébe megy. Hite viszi őt oda, hogy mégis csak van Valaki, aki tud rajta segíteni. Már tizenkét éve szenved, minden vagyonát ráköltötte az orvosokra, minden tőle telhetőt megtett azért, hogy betegségének, szenvedésének, gyötrelmeinek véget vessen. Ám semmi sem segített. Hányszor élhette át a reményt, az orvosok iránti bizalmat, hogy majd most, majd ez a másik orvos már fog tudni segíteni. Teljes elkeseredésben lehetett, egészsége elvesztése mellett már pénzét is elköltötte, hiszen minmden vagyonát egészsége visszanyerésére áldozta. Ilyen lelki állapotban, félelemben érkezett a tömegbe. Nem meri megszólítani Jézust, látja jól, egy egész sokaság vár Rá. Mindemellett, mire Jézus közelébe érne, már el is szólítják Őt egy újabb esethez, a zsinagóga elöljárója, Jairus kéri Őt, hogy segítsen tizenkét éves kislányán, aki halálán van. Az asszonyt sürgeti az idő. Nincs idő az előírások betartására, lépni kell és gyorsan. Az asszony nyilván felmérte a helyzetét. Ő nő létére, aki ráadásul vérfolyástól szenved, vagyis tisztátalan és elkülönülve kellene lennie, most elhatározta, Jézushoz megy, zsidó férfihoz, egy Mesterhez. Az asszony szeme előtt egy cél lebeg: mindennek ellenére az Áldott Orvoshoz kell jutnia!
Az asszony betegsége valószínűleg közismert volt, hiszen már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, már több orvosnál is járt. Tömeg veszi körül Jézust, és a sokaság közül valaki kétségbeesve igyekszik Jézushoz, az idő szűkös, nincs min lamentálni. Ennek az asszonynak nyilván nagy volt a félelme, de ami sokkal fontosabb, félelmétől nagyobb volt a hite! Mert ez az asszony a hite által gyógyult meg! És ami szintén fontos, ennek az asszonynak nagyobb volt a hite mint az őt körülvevő sokaság, a tömeg! Jézust választotta!
Nem mindig könnyű a választás, de mindig rajtunk múlik, hogy kit választunk, kihez húzódunk, kihez megyünk! Sok minden távolt tarthat, távol tart Jézustól, és a krisztusi magatartástól! Jól tudja ezt a mi Urunk is, hiszen a magvető példázata is erre mutat rá, amiben a mag Isten Igéje. Akiknél a mag az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a köves helyre esett, azok amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, de a megpróbáltatás idején elbuknak. A tövisek közé esett mag: ezek azok, akik hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják őket, és nem érlelnek termést. A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” (Lk. 8:12-15) Mennyi minden elválaszt ma is Istentől! Ma is vannak, akik néznek, de mégsem látnak, akik hallanak, de mégsem értenek. A vérfolyásos asszony nézett és látott, hallott és értett. Nem ragadta ki szívéből az Isten Igéjét a megpróbáltatás, az élet gondjai! Elment, odament Jézushoz. Nem tartotta őt vissza a félelem, hogy majd mit szólnak mások, de engedte, hogy vezesse őt a hite!
Hogyha igazán hittel hallgassuk Isten szavát, ha hittel olvassuk az Igét, a Szentírást, meghalljuk a hangját! Hogyha igazán alázatos szívvel engedelmeskedünk Istennek, megérezzük az Ő áldását, melyet irgalmából, szeretetéből kiáraszt ránk! Hogyha igazán őszinték vagyunk Istenhez amikor kiöntjük a szívünket Előtte, s nem takargatjuk, szépítgetjük tetteinket önmagunkat is becsapva, átéljük, amiként újra szárnyra kelünk, mint a sasok! (Ézs. 40:31) Ezt akkor fogjuk megtapasztalni, ha Isten kezébe tesszük életünket, ha Őrá bízzuk magunkat és engedjük, hogy úgy legyen, amint azt Ő akarja! Nem ahogyan mi gondoljuk és akarjuk, de ahogyan Istennek tetsző és amint Isten akarja! Akkor tapasztaljuk meg leginkább Isten közelségét, amikor azt gyakoroljuk egymással, amit Ő gyakorolt köztünk és velünk! Vagyis amikor odahajolunk a megtört szívűhöz, az alázatos lélekhez, amikor részt veszek a fájdalmában, amikor a szeretet vezérel, amikor meghallgassuk egymást és odafigyelünk egymásra, vagyis amikor átengedjük magunkon Isten jóságát, szeretetét, könyörületességét, vagyis engedem, hogy Isten eszköze legyek az Ő kezében. Tehát amikor tettekben engedjük megvalósulni a másik iránt a krisztusi szeretetet!
Ez az asszony meggyógyult. Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel! Többé már nem tisztátalan. Ma is, mi is átélhetjük Isten áldását, de csak Jézus oldalán! Amikor nem képmutatásból vagyunk Mellette, de szükséges, hogy hitből érkezzünk Mesterünkhöz!
Az asszony gondja felemésztette életerejét, hiszen egyetlen orvos sem tudta meggyógyítani őt. Ezért azt tette, amit nekünk is tennünk kell: bajainkkal, gondjainkkal Jézushoz kell mennünk, de hittel, -akkor is, ha csak mustármagnyi az a hit! Az asszony hittel érintette meg Jézust és meggyógyult.
Láttuk, mi mindenen ment keresztül, mi mindent kellett elviselnie! Tizenkét évnyi szenvedés, csalódások, kétségbeesés, hiszen senki sem tudta meggyógyítani őt. Aztán ott volt a Jézust körülvevő tömeg, ami útját állta. Mindezek ellenére nála Jézus volt az első helyen! Ezért gyógyult meg! Fontos tanulság van ebben a mi számunkra is, mégpedig az, hogy ne tartson minket vissza semmi és senki attól, hogy eljussunk Jézushoz! Ne ragadjon el Tőle semmi és senki! Áldásában és szeretetében csak Nála tudunk megfürödni! Ne engedjük hát, hogy szívünkben másé legyen az első hely! Az első hely kizárólag Istent illeti! Még ha térden állva és imádkozva kell is átküzdeni magunkat minden utunkban álló akadályon, menjünk oda Hozzá, mert Ő a gyógyító szeretet! Ámen.
Sándor Veronika
