„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged. Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!” (Ézs.43:1-3a)
Isten a mi teremtőnk. Sőt nemcsak megteremtette ezt a világot, s benne az embert, minket is, de gondviselése által fenntartja és igazgatja azt.
Isten pontosan tudja, hogy mennyi minden felől képesek vagyunk aggódni. Tisztában van vele, hogy vannak nehéz napjaink, olykor fárasztó időszakon kell keresztül mennünk. Időnként nyugtalankodik a szív. Gondviselő Istenünk gyógyírt ad erre, s nem is akármilyent. Mintegy 365 alkalommal, vagyis az esztendő minden egyes napján biztatóvá tud válni az Ige: „Ne félj”, ugyanis ez a bátorító üzenet ennyiszer fordul elő a Szentírásban.
Ézsaiás nagyprófétán keresztül így támassza alá Isten azt, hogy miért nincs okunk a félelemre: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.”
Nincs okunk a félelemre, mert Isten megváltott minket. A mi Atyánk az Ő egyszülött Fiát küldte el, hogy azok, akik hisznek benne, el ne vesszenek, de örök életük legyen! (vö. Jn.3:16) Megváltott, megszabadított minket a halál martalékától, hogy életre, örök életre hívjon minket! Mindezt szeretetből, kegyelemből tette.
Nincs okunk a félelemre, mert a mindenható Istent gondviselő Édesatyánknak szólíthatjuk! És Ő néven szólít minket. Csak az tud minket néven szólítani, aki ismer bennünket. Ugyanakkor az ismeretségtől többet tudhatunk a magunkénak, mégpedig barátságot. Maga Jézus mondja: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek.” (Jn. 15:13-14)
Nincs okunk a félelemre, mert mi Istenéi vagyunk! Nem vagyunk magunkra hagyva, de életünk útján velünk halad a mi Urunk minden időben! Így szólt hozzánk az Úr Igéje: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek.” (Jer.1:5a)
Isten soha nem hagy minket magunkra! Erről biztosít minket ez az igevers is, ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.
Várjon ránk bármilyen megpróbáltatás is, Isten velünk van és vezet minket! Akkor is, ha vízen vagy folyókon kelünk át, s akkor is, ha tűzben járunk! Várjon ránk bármi is, ne feledjük, ezt mondja az Úr: Én, az Úr vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. (Ézs.48:17)
Sándor Veronika, Újlót
