Keresztelő János fogsága és halála
Abban az időben Heródes tetrárka Keresztelő Jánost elvivé fogságra,
Mivel az igazat néki megmondotta S fajtalan életét nyiltan kárhoztatta.
S ki meglágyította szívekben a követ: Most börtönben sínylik az isteni követ;
Később – látni fogjuk gyászos végét neki:- A rászedett zsarnok – fejét leütteti…
Keresztelő János halála
Heródes házában nagy mulatság járja, Ki-kicsap medréből a vigalom árja;
Születése napján a szolgakirálynak Kézcsókoló szolgák a kedvében járnak.
Űzi az unalmat ezer bohó játék, Részegítő serleg kézről-kézre jár még,
A királynak arcán nyájas derű széled… Csak egy, ami alszik: a lelkiisméret!
Börtönbe zárt fogoly hallja a vigalmat, A dévaj danától egy percre sem alhat,
Álmatlan szemekkel forgolódik ágyán: -A szép napvilágot csak még egyszer látnám!-
Keresztelő János, bohó kivánságod! M’ért kellene néked a szép napot látnod?
Börtönbe’ rothadva haljon az igazság, Míg diadalmi tort ül itt fenn a gazság!
… A búnak, bánatnak mély sírvermet ásnak: Muzsikáló mellett a Heródiásnak
Gyönyörű leánya, kipirúlva láztól, Vendégsereg előtt bűvölően táncol.
Tapsvihar zudúl fel, midőn félbe’ hagyja, Élteti a népség, becézgeti atyja: (!?)
– Jó kedvembe’ vagyok, szép gyermekem, látod! Megadom, esküszöm! mi a kivánságod?
Felugrik a leány e csábító szóra, És pokoli kedv és öröm kacag róla;
Ördögi villanás az anyja szemében… S tudja már a leány, tudja, hogy mit kérjen:
– Ha mulattatásom olyan kedves néked, Hogy kivánságomat megadni ígérted,
Nem kivánok sokat, óhajtásom kevés: Hozasd Keresztelő Jánosnak a – fejét! –
Ah, e kivánságra a nagykevű sápad, Érzi hideg csókját fagyos borzongásnak;
Messzi röpűl kedve, mint az űzött madár, Szívére a búnak nehéz borúja száll.
Keblében az alvó oroszlán felébredt S tépi, marcangolja a lelkiisméret!
Elméjébe’ töpreng: hol lehetne nyitja? Visszavonná szavát … de az eskü tiltja!…
Míg búsong a király: a fényes vendégek Megtört alakjára kárörömmel néznek.
Látja ezt Heródes s hogy ne legyen gyáva A vendégek előtt: magát tettre szánja,
Gyors parancsot ád ki, hogy rajta ne múljon: -Keresztelő János feje porba hulljon!…
… Hozza már a hóhér csöndesen … vigyázva A prófétai főt egy aranyos tálba’!
Keresztelő János! ime, kivánságod: A szép, nagy világot ismét, újra látod,
A mennyboltozatot, mely odafenn kékűl, Láthatod, nézheted halva, élet nélkűl!…
… Vérszopó Heródes, te gyilkos hiéna! Arcod miért sápadt, ajkad miért néma?
Ki a magasságból aljas tetted’ látta: Kísérjen sírodba bosszúálló átka!!…
