Mátyás

…és így imádkoztak: „Urunk, minden szív ismerője, te jelöld ki e kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál magadnak.” (ApCsel. 1:24)

Ez az igevers abból a történetből való, amikor Mátyást apostollá választják. A tanítványok kijelöltek kettőt: Józsefet, más néven Barsabbást, akinek mellékneve Jusztusz volt, és Mátyást, és így imádkoztak: Urunk, minden szívnek ismerője, te mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad magadnak, hogy megkapja ebben a szolgálatban, az apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson. Sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt. Mindez áldozócsütörtök után ám még pünkösd előtt történik. Jézus már elbúcsúzott tőlük, megáldotta tanítványait és felemeltetett a mennybe. Ám még a megígért Szentlélek, a Vigasztaló, a Pártfogó, a Közbenjáró, a Szószóló még nem töltetett ki rájuk.

Ezt az időszakot, a várakozás időszakát azzal töltik ki, hogy Júdás helyét betöltessék. A két jelölt közül a sorsvetés Mátyásra esik, akinek neve azt jelenti, Isten ajándéka, Istennek adott.

Érdemes megfigyelni azt, hogy nem a népet kérdezik meg, hogy mit ill. kit akarnak, de imádkoznak és az Urat kérik. Ennél a pontnál maradva szeretnék rámutatni két történetre a Szentírásból, egy ószövetségi és egy újszövetségi történetre. Mózes felmegy a Sinai-hegyre, hogy beszéljen Istennel és közvetítse üzenetét a nép felé. A hegyen Mózes kap két kőtáblát, megkapja a tízparancsolatot. Addig a nép lent a hegy lábánál összegyűjti az aranyat és nagy hangot adva szavuknak aranyborjút öntenek. Jóllehet, Mózes rábízta a népet Áronra, testvérére, ám amikor Mózes lejön a hegyről, megkérdezi Árontól, mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy vétekbe vitted őket. És Áron mentegetőzve így felel: Magad is tudod, hogy milyen gonosz ez a nép. És látta Mózes, hogy a nép elvadult, mert Áron hagyta őket elvadulni. (2Móz. 32) Az Újszövetséghez nyúlva had álljon előttünk példaként mai történetünk. A tanítványok száma lecsökkent tizenegyre. Júdás helyére sorsot vetnek. Miért került erre sor? Júdás eleget tesz az emberek kívánságának. Megvalósítva akaratukat, azt tette, amit kívántak tőle. Később viszont már nem talált meghallgatásra szava, „hátat fordítottak” neki. Embereknél nem, de Istennél oltalomra lelhetünk, menedékre találhatunk! Nem az embereknek engedelmeskedünk és nem az emberi akaratnak teszünk eleget, de Istenre hallgatva Őt követjük, Hozzá fordulunk!

Mátyásról kiderül, hogy már a kezdetektől követője Jézusnak, nyilvános fellépésétől fogva. Követője és tanúja, egészen Krisztus mennybemeneteléig.

A tanítványoknak fontos, hogy Júdás helyett beválasszanak valakit, hogy meglegyen a tizenkettes létszám, hogy ezzel jelképezzék Izrael tizenkét törzsét, vagyis Isten népének teljességét.

Amikor Jézus kiválasztja maga mellé a tizenkét tanítványt, tisztában van vele, hogy kiket szólít meg. Az áruló Júdást, az esküdözve tagadó Pétert, hitetlenkedő Tamást, a két heves testvért a Zebedeus fiait… Tanult és egyszerű emberek egyaránt jelen vannak. Nagyon sokfélék, akik jelképezik a mindenkori tanítványokat, rámutatva, hogy mennyire sokfélék vagyunk mi is, ugyanakkor nem vagyunk tökéletesek, mindnyájunknak vannak hibái. Biztatás ez felénk, nem a tökéleteseket hívja és várja az Úr, a kiválasztás és az elhivatás nem erre alapul.

Mátyás beválasztódik ebben a tíznapos várakozási időszakban, noha meglehet, pár nap múlva nemcsak a tizenkettőre, vagy épp a tágabb tanítványi körre, a hetvenesre vagy épp a százhúszra töltetik ki a Szentlélek. Gondoljunk csak a pünkösdi történetre, amikor is Péter igehirdetése után mintegy háromezer lélek megkeresztelkedik. Sokan kapják a Szentlélek ajándékát. A keresztyénüldöző Saul, akiből Pál lett, a békés Barnabás, az első vértanú, István, a hű Szilász, az ifjú ám mélyen elhivatott Timóteus…

Mátyás elhívottként az Úr hűséges követője. A hagyományból úgy tudni, hogy beválasztását követően tisztét odaadóan, hittel viselte. Ő, Júdással ellentétben, nem kiszolgált, de szolgált. S nem a nép akaratát, de az Isten ügyét! Hirdetve az evangéliumot gyülekezeteket alapított. Hitéért a legnehezebb időkben is kiállt, nem tántorította el Istentől semmi és senki. Vértanúhalált halt, nem engedett a nyomásnak, de minden bizonnyal meg volt győződve arról, hogy Isten szeretetétől nem választhatja el őt semmi és senki. Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény! (vö. Róm. 8:38-39) Ámen.

Sándor Veronika, 2020.5.24, Újlót

Print Friendly, PDF & Email