Jézus mennybemenetele
… Negyven nap múlott már, hogy az Úr föltámadt, Midőn útján látjuk szép Bethániának;
Mellette haladnak a hű tanítványok, S éreznek szívükben erőt, bátorságot.
Az égi Királynak szóra nyílik szája: – „Elmenvén szerteszét e széles világra,
Az égi tudományt bátran hirdessétek, Akiket találtok – minden teremtménynek!” –
– „Kereszteljétek meg, aki hivő lészen, Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében!
Üdvözül, ki hiend s megkeresztelkedik, De aki nem hiend: kárhozatba esik…
És Jeruzsálemből el ne távozzatok, Mígnem sz ígéret megvalósúlhatott:
Naponként együtt és egy helyen várjátok, Amíg a Szentlelket elküldöm reátok!” –
S kezeit felettök áldásra kitárva, Az Úrhoz az égből fényes felhő szálla;
Ihletett ajakán még áldó szó zenge, Hogy szemök láttára felviteték mennybe.
… Majd az apostolok a városba térnek, Hangozván ajkukon dics- és hálaének;
Az Úrnak országát úgy terjesztvén itt lent: Naponként templomban dicsérik az Istent.
