„Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem! Ezt mondom az Úrnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem. Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra. Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” Zsoltárok 16
A 16. zsoltár egy bizonyságtétel. Dávid bizonyságtétele. Az emberé, aki pásztorlegényből lett királlyá, akit Isten választott ki és hívott el. Azonban rögös volt az útja a trónig.
A filiszteus Góliát legyőzése után Saul király udvarába került, ahol közszeretetnek örvendett, amit Saul, a király nem nézett jó szemmel. Saul féltékeny lett rá, ezért Dávidnak menekülnie kellett Saul haragja elől. Saul irigy rá. Akkora haragot táplál iránta, mely vakká teszi őt. Azt látja, amit látni akar, s nem a valóságot! Nem veszi észre Dávidban, hogy Isten elhívottja nem ellenség. De hála Istennek, családját sem királyként, sem apaként nem tudta rossz irányba formálni Dávid ellen. Saul fia, Jonatán Dávid legjobb barátja volt; és Saul lánya, Míkal megszerette Dávidot és összeházasodtak. Később, amikor Dávid elfoglalhatta a trónt, idő múltán újból menekülnie kellett. Akkor viszont saját fia, Absolon miatt, aki megpróbálta önkényesen elfoglalni apja trónját. S mindnyájan jól ismerjük a történetet, amikor saját hadvezérét, Uriást az élvonalba harcba küldte, -amelyről tudta, hogy nem fogja túlélni-, hogy feleségül vehesse annak feleségét, az özvegy Betsabét. Amikor Sámuel próféta megérteti Dáviddal tettének súlyát, már a bűnbánattartása sem segít, kisfia betegségben meghal. Sokat megélt, sokat megpróbáltatott ember bizonyságtételét hallhattuk az imént.
Ker. Gyül! Mi is sok mindent megéltünk, sok mindent átéltünk. Sok megpróbáltatás, küzdelem, harc és vívódás van mögöttünk. Elgondolkodtató, hogy vajon mi milyen bizonyságtételt hagynánk magunk után. Miről szólna, milyen bizonyság, milyen hitvallás fogalmazódna meg benne?!
Dávid telve van reménnyel! Nem fordít hátat az Úrnak, de vallja, Isten az, aki megtartja, megtarthassa őt!
„Hozzád menekültem! Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem. Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. Osztályrészem kies (azaz festői, szép) helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem. Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm. Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van. Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”
Dávid is telve van kérdésekkel… Milyen lesz a jövő, mit hoz magával! Azonban van egy biztos pont az életében, mégpedig Isten! Vallja, jó azoknak, akik szívből tudnak örülni és reménykedni. Előre tekintve az Úr ígéreteire épít! Istenbe bízik, Belé kapaszkodik, Őt várja, mert hiszi, Istennél van az erő, segítség és áldás! Dávid fohászkodik, kéri Istent: tartsa meg őt! Tudja, hiszi és vallja, hogy a jövőre nézve egyedül Isten tarthassa meg őt!
Mit hoz a jövő? Hozzon bármit, Isten ott lesz velünk!
„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsolt. 23:4) „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.” Isten mindenhol ott van velünk! Ő maga ígéri: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid. 13:5)
Valljuk meg hát mi is: „Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.” Tanúsítsuk, hogy Isten a mi gondviselő jó Atyánk! Tegyünk bizonyságot a zsoltárossal együtt: „De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.” (Zsolt. 73:28)
Arról is bizonyságot tesz a zsoltáros, hogy „Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak”.
KT! Gyötrelemmel jár, ha nincs kihez mennünk! Téves az az elgondolás, miszerint mi magunk is megoldjuk a problémákat, a gondokat. Egyedül az erőnk hamar elfogy, ám Isten maga a forrás, aki megerősít, megújít, felemel, megsegít!
Bölcs Salamon tanácsa így hangzik: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.” (Péld. 3:5-8) Hozzáteszi: „Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.” (Péld. 3:13-14)
Isten jelenléte igazi ajándék a számunkra! A Szentlélek ereje által vigasztal az elkeseredésben! Reménnyel táplál, hogy ne adjuk fel! Békességben lenni, amelyet csak Jézus tud kínálni! A mi Urunk, aki meghalt értünk, aki feltámadt értünk, aki örök életet kínál nekünk!
Ahogyan Dietrich Bonhoeffer mártír lelkész vallotta: „Isten őriz híven reggel, este, ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.”
Hagyatkozzunk Istenre, hogy mi is tudjunk bizonyságot tenni: „Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.” (5.v.) „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsolt. 23:1)
KT! Ez a zsoltár is arról tesz bizonyságot, hogy Isten a mi jobbunkon van! Azonban ahhoz, hogy mindezt átérezzük, előbb Isten hívásának kell eleget tenni! Annak, hogy Őhozzá tartozzunk! Ehhez tartozik a Szentírás olvasása, az imádság. Ha ezek elmaradnak, könnyen elszakadhatunk Istentől. Isten mellett viszont átérezzük a hálaadás szükségét a mindennapi kenyérért, vagyis a gondviselésért; a lelki erőért, amire szükségünk van próbatételeinkhez és harcainkhoz egyaránt, a szeretet megtapasztalásáért, a családunkért… Isten mellett átélhető, hogy nem vagyunk egyedül, de Isten megtartó szeretetére, kegyelmére mindig számíthatunk!
Dávid erről így tett tanúbizonyságot: „Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.”
KT! Olyan jó átélni, hogy Isten oldalán mindennek ellenére biztonságban lehetünk! Jó megélni, hogy ha Istenre bízzuk magunkat, az lelki megnyugvást hoz magával!
Ker. Gyül! A mai napon felolvasott zsoltár bizonyságtétele arról az örömről szól, amikor az ember megtalálja helyét Isten oldalán, s meglátja, így értelmet nyer maga az élet! Bízzuk hát Istenre utunkat, majd Ő teljesíti azt! Ha így teszünk, akkor a zsoltáros bizonyságtétele a mi bizonyságtételünké is válik, s mi magunk is hirdethetjük: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” Ámen.
Sándor Veronika, 2020.05.17, Újlót
