Mária és Mártha
Galilea földén szerteszéjjel járva, Törődötten tére Jézus be egy házba,
Hogy akik Őt oly nagy szeretettel várták, Beteljesíthesse szívük kívánságát;
S hogy pihenve kissé, mint a fáradt útas, Üdűlve folytassa az isteni útat,
Melynek végső pontján, mit az Úr rá ereszt: Szomorú végzetként sötétlik a kereszt!
Az egyszerű háznak Mária és Mártha, két kegyeslelkű nő vala a gazdája;
Kinek az örömtől pezsgett szívük vére, Hogy a jó Megváltó hajlékukba tére,
Hogy nem vetette meg a kicsinyke lakot, Ahol a szívjóság pompa nélkűl lakott;
S mintha volna Jézus epedve várt vendég: Ott benn a szobában helyét alig lelték!
Mária benn marad, míg a szorgos Mártha Szíves vendégséghez készűl hamarjába:
Családi szentélyök nagy ünnepe van ma, Illő, hogy megnyíljék éléstár és kamra!
Mit gyorsan készíthet szorgalmas kéz, tűz, Lázas izgalommal lakomára süt-főz,
Hogy kimutathatva hű ragaszkodását, Az Úr s tanítvány’i – szeretetük’ lássák!…
Benn Jézus már tanít, az asztalnál ülve. S Mária hallgatva, lábaihoz ül le;
Alig-alig érzi, hogy a szíve dobban, Mint egy megkövesűlt áhitat ül ottan.
És lelkébe vésve minden áldott szavat: Tekintete Krisztus szent arcára tapad;
Csak a teste van itt, mennyben jár a lelke, Az örök forrásnak vizét ő föllelte!
De nyílik az ajtó … Mártha jő be rajta, Jézushoz megy s ajkát ily panaszra nyitja:
– Uram, panaszom van nőtestvérem ellen, Igaz szavaimért ne ítélj meg engem’!
Mert amíg ő, ime, idebenn ül tétlen’: Én künn elfáradok a mindent-tevésben;
Egy magamra hagyott a dologban, bajban… Parancsold meg néki, hogy segítsen rajtam!-
Szelíden tekint rá a kegyes Megváltó, Szétáradó üdvtől arca oly sugárzó!
És felelvén neki, mondá: _ „ Mártha, Mártha! Szorgalmasan sürögsz a nagy szolgálásba;
De bár ügyes kezed fárdásig forog: Felejted, hogy mi a legszükségesb dolog!?
Mária a jobb részt választotta, hidd el, Mely őtőle soha nem vétethetik el!” –
… Óh, édes Megváltóm, Mesterem, Krisztusom! Vezérelj engem’ is az igazi úton:
Mitől minden földi bú, gond, baj elszéled: A szívembe vésve légyen szent beszéded!
Míg síromhoz érek s lelkem mennybe szállott: Mindeneknél drágább legyen tudományod!
S mire hivő lelkem szent vágyódással néz: Add, enyém is legyen már itt ama „jobb rész!”
