Jézus és a gyermekek
Míly magasztos kép az, melyet mostan látok, Krisztus elé jőnek kedves apróságok:
Gyermekeket visznek az anyák Őhozzá, Hogy fejökre tevén kezét, megáldaná.
És a tanítványok feddik az anyákat: -Nincs ezekkel dolga a nagy Messiásnak!
És perbeszállnak a szerető szülőkkel: -Az Isten Fia nem gyermekekért jött el!-
De az Úr ajakán dorgáló szó támad: -„Bocsássátok Hozzám ez ártatlan nyájat!
Ne tiltsátok őket! Mondom bizonyára, Ilyeneké lesz a mennyeknek országa!
Mert ki úgy nem veszi az Isten országát, Mint a kis gyermekek: nem mehet oda át!”
S Magához ölelvén a kis csemetéket, Kezét rájok vetve, megáldotta őket…
…Gyermek! szülőidnek féltett szemefénye! Ma is vár a Jézus, óh fuss kebelére!
Óh, kérjed áldását bizalommal, hittel! Így lehetsz igazi keresztyén, azt hidd el!
Mert aki az Urat hűséggel keresi, Megtalálja s áldást osztogat Ő neki.
Ne félj hát, ha sírod’ a halál megássa: Oda is elkisér a Krisztus áldása!…