József volt tehát az egész ország kormányzója, és ő árulta a gabonát a föld minden népének. Amikor József bátyjai megérkeztek, arccal a földre borultak előtte. Amint József meglátta bátyjait, azonnal felismerte őket, de idegennek tettette magát előttük, és keményen beszélt velük. 1 Móz. 42:6-7a
Hosszú ideig képes az ember hordozni magában az elfojtott érzelmeket, az elvarratlan, tisztázatlan sebeket. Mindaddig bennünk marad a keserűség, amíg nem tudunk megbocsátani. Hogyan juthatunk el ide, t.i. addig, hogy megszabaduljunk régi sérelmeinktől, fájdalmainktól, ami mintegy tövisként bennünk van? Hogyan szabadulhat fel az ember, amikor a sok sérelmet még nyomja az évek sokasága is? Egyáltalán lehetséges-e, hogy valaki a sok meg nem érdemelt bántalom után kinyissa szívét üldözői előtt?
Több mint húsz év telt el azóta, hogy Józsefet eladták a testvérei, s kezdetét vette a megpróbáltatás időszaka. Amikor testileg zuhannia kellett a kútba, lelkileg is kezdetét vette a zuhanás a mélybe. Kezdetét vette a rabszolgasors. Végül bebörtönözik, amit szintén a rágalmazásnak köszönhet.
Nyilván benne is felmerültek a miért kérdések sorozata, azonban mindenen túl Istentől vett erőt, Benne nyert oltalmat, Ő volt számára a kőszikla. Először is ezt kell felismernünk: nincs az a mélypont, ahonnan Isten ne tudna minket kihozni; azonban nem mindegy, hogy kihez fordulunk, hogy kiben keressük a támaszt, az oltalmat! Isten kiemel a mélyből, és elénk tárja lelki problémáink megoldását is.
Az országban éhség van, sehol sincs gabona, a tartalékok is elfogytak. Így jut el Jákób 10 fia Egyiptomba, hallva, hogy ott van eleség.
Már oly sok év telt el azóta, amióta őt eladták, hogy a testvérek már fel sem ismerik Józsefet. Isten így készíti útját a találkozásnak, a bocsánatkérésnek és a megbocsátásnak. Az idő folyamán sok minden változott. József megjárta a mélységek mélységét, most vezető. Isten az évek során formálta Józsefet és testvéreit is. Amikor eladták őt, testvérei irigyek voltak. Most telve vannak bűnbánattal, nem tudnak szabadulni egykori tettük lelkiismeretétől.
A böjti időszakban s a kialakult helyzetben önvizsgálatot kellene tartani! Fontos, hogy a magunk esze helyett Istenre támaszkodjunk és Őrá hagyatkozzunk!
József élete egyenesben van. Fontos pozíció, ami nemcsak hatalommal, de felelősséggel is jár. Nem feledkezik meg arról, hogy az Úr vezeti őt. Józsefen keresztül Egyiptomon is áldás volt. Így jutnak el Egyiptomba Jákób fiai. Magukat teljesen megüresítve, alázattal kérnek segítséget: arccal földre borulnak József előtt.
Józsefben feltörnek az emlékek. A sebek felszakadnak. Tudja azt is, hogy mindezt, amit elért, egyedül Istennek köszönheti. Nem a maga érdemének tulajdonítja, de Isten irgalmának.
Van-e bennünk ilyen hit? Hisszük-e, hogy minden javunkat, amink csak van, egyedül Isten kegyelmének és szeretetének köszönhetünk? Tudunk-e hálát adni, nem lázadozva fellebbezni, de megelégedni azzal, amit Istentől kapunk? Ugyanakkor a próbák küzdelmeiben tudunk-e kitartóak maradni; tudunk-e Istenre hittel tekinteni; merünk-e Tőle erőt kérni? Hisszük-e, hogy a golgotai keresztnél a mi terheinknek is van hely? Rámerjük-e bízni magunkat Urunkra? Hisszük-e, hogy Isten bekötözi a sebeket és keze meggyógyít? (Jób. 5:18)
József keményen szól testvéreihez. Mindezt azért teszi, hogy megtudja: megváltoztak-e testvérei, él-e bennük a szeretet. Azonban hiába a vád, hiába a büntetés, a lélek fájdalmára nem ez a gyógyír.
Mi ad hát megoldást? Az a szeretet, amelyről Pál apostol azt írja, hogy mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. (1Kor. 13:7) Ámen.
Sándor Veronika, Újlót
