A mennyek országa

„Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.” (Márk 16,19-20)

          A mai napon, áldozócsütörtökön Jézus mennybemenetelének ünnepét üljük. Jézus nem csak meghalt értünk, de legyőzve a halált harmadnapra feltámadt. S miután feltámadt még 40 napig maradt itt a földön, megjelent az asszonyoknak, a tanítványoknak, s tovább bátorította őket. Miután pedig letelt a feltámadás utáni 40 nap, Jézus az Ő tanítványainak szeme láttára felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.

          Jézus felemeltetett a mennybe.

          Egy korábbi beszélgetés során, amikor még nem feszítették keresztre Jézust, így bátorította tanítványait az Úr: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat.” (Jn 14,1-4) Az Atya házában sok hajlék van. Jézus odament, az Atya jobbjára és helyet készít az Övéi számára. És ha majd helyet készített, ismét eljön.

          Olyan szívesen hallunk a mennyről! Szívesen olvassuk a mennybemenetel történetét is. Erre az alkalomra készülve kikerestem a Szentírásból igehelyeket, ahol a mennyek országáról van szó.

          Elsőként Keresztelő János inti hallgatóit Júdea pusztájában, mondván: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 3,1-2)

          A következő fejezetben Jézus szintén ezt kezdi hirdetni: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa.” (Mt 4,17)

          Térjetek meg! Fontos felhívás, ami a mennyek országának hirdetésével kéz a kézben jár!

          Kié a mennyek országa?

A Szentírás azt mondja, „boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) A lelki szegények azok, akiknek szükségük van Istenre. Vagyis azok a boldogok, akik megélik, hogy szükségük van Istenre.

          Kié a mennyek országa?

A Szentírás azt mondja, „boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,10)

          Péter apostol így ír első levelében „Mert aki szeretne örülni az életnek és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.” (3,10-12)

          Kié a mennyek országa?

Jézus így figyelmeztet: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21)

          Kié a mennyek országa?

Jézus azt mondja: „Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3)

          Kié a mennyek országa?

Olyanoké, mint amilyenek a kisgyermekek. (Mt 19,14) Akik bíznak, feltétel nélkül szeretnek, akik az igazságot keresik, és hisznek!

Kié a mennyek országa?

Szintén Jézus tanítja ezt: „Mert mondom nektek, ha az Isten akaratának megfelelő élet messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (Mt 5,19-20)

          Szívesen hallgassuk a történeteket a mennyek országáról, szívesen olvassuk a mennybemenetel történetét -olykor viszont hajlamosak vagyunk szemet hunyni az fölött a tény fölött, hogy nem mindenkié a mennyek országa. Szívesen szorítjuk a háttérbe, hogy nem csak a mennyek országa van, mert nem jó hallgatni, hogy van egy másik hely is, ahol fogcsikorgatás, jajgatás és sírás lesz.

Jézus egyértelműen szól erről: „De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Mt 8,11-12)

          … akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat.

          Jézus visszautal arra, amit korábban kijelentett: „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

          Olyan szépen magyarázza Jézus ezt a magvető példázatában is. „Amikor valaki hallja a mennyek országának igéjét, és nem érti, eljön a gonosz, és elragadja azt, ami szívébe van vetve: ez olyan, mint akinél az útfélre hullott a mag.” (Mt 13,19)

          Jézus egyik alkalommal így szól a mennyek országáról: „Hasonló a mennyek országa a tengerbe kivetett kerítőhálóhoz is, amely mindenféle halfajtát összegyűjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe gyűjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják őket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Végül pedig megkérdezi Jézus: „Megértettétek mindezt?” Az Őt hallgatói pedig ezt felelték: „Igen.” (Mt 13,47-51)

          Fontos kérdése ez a mai ünnepi istentiszteleti alkalmunknak: megértettük-e mindezt!

          Megértettük-e, hogy elengedhetetlen a megtérés? Fontos, hogy megvalljuk, szükségünk van Istenre, hogy Őt kövessük, Vele járjunk utunkon, és cselekedeteinkkel, szavainkkal Őrá mutassunk!

          Megértettük-e, hogy az igazságot, magát Jézust kövessük?

Megértettük-e, hogy nem elegendő szóval követni Istent, hogy nem az a lényeg, hogy magunkat Isten fiának tartjuk, mert a mennyek országába -kegyelemből hit által- az mehet be, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát?

          Megértettük-e, hogy mennyire fontos, hogy az Ige a szívben jó termőföldre találjon? Olyanra, ahol százszoros termést tud hozni! Ne engedjük, hogy útszél legyen a szív, ahol az emberek eltapossák a hallott Igét!

          Megértettük-e, hogy olyanoknak kell lennünk, mint a kisgyermekeknek, bízni, hinni az Atyában, feltétel nélkül szeretni és az igazságot keresni? Hiszen milyen hamar szóvá tudják tenni a gyermekek az igazságtalanságot!

          Megértettük-e,hogy az Isten akaratának megfelelő életet kell élni, nem pedig a magunk akaratát, mint az írástudók és a farizeusok?

          Megértettük-e? Fontos kérdés ez, mert ezen múlik a mennyek országa!

Az Úr Jézus felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Készíti a helyet, de vigyázzunk, mert csak az Övéinek!

Sokan vágyódunk a mennyek országa után! Sokan vágyódunk Krisztussal lenni, sokan szeretnénk ott lenni, ahol nincs több fájdalom, sem könny, sem gyász. Sokan szeretnénk egymást viszont látni, egymással újra találkozni! De tényleg így lesz? Nagy kérdése a mai alkalomnak, mennybemenetel ünnepének, hogy milyen életet élünk!

A gazdag ifjú sem volt ezzel másként. Szeretett volna bejutni a mennyek országába. Ezért odament Jézushoz és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” (Mt 19,16) A jézusi válaszban ott van, hogy „Jöjj, és kövess engem.” (Mt 19,21) Jöjj, és tedd amit én teszek! Jöjj, és szólj, ahogyan azt Tőlem hallod! Jöjj, és cselekedd, amit Tőlem látsz! Jöjj, és légy a követőm!

Ma, mennybemenetel ünnepén mi is kérdezzük meg a mi Mesterünket, az Úr Jézus Krisztust, mi jót tegyünk, hogy elnyerjük az örök életet!

És mintha erre azt mondaná Krisztus nekünk ma: legyél keresztyén, ami azt jelenti, krisztuskövető! Vagyis légy krisztuskövető! Kövesd a példámat! Amit én hagytam hátra, azt cselekedjétek! Amit én tanítottam nektek, aszerint éljetek! Amit én meghagytam nektek, hogy miként tegyetek, úgy cselekedjetek!

KT! Adott a kérdés, szeretnénk-e mi is a mennyek országába jutni! Adott a kérdés, krisztuskövető életet élünk-e!

Az Úr Jézus felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. A tanítványai pedig elmentek, hirdették az Igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.

Amikor Jézus kiküldi 12-’t tanítványát, többek között így szól hozzájuk:

„Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!

Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról!

Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!

Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek.

És mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.

Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.

Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.

Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.

Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem.

Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap.

Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.” (Mt 10)

Jézus mennybemenetelét ünnepeljük. Az Úr Jézus felemeltetett a mennybe és az Isten jobbjára ült. Előre ment, hogy helyet készítsen Övéinek! Azoknak, akik Őt követik. Igen, mert a mennyek országa nem mindenkié.

Maga az Úr Jézus int és figyelmeztet mindnyájunkat példázataival.

A királyi menyegző példázatában rámutat arra, hogy ugyan a meghívás szól, de nem mindenki él a lehetőséggel. „Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,14)

A tíz szűz példázatában pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy nem mindenki jut be a mennyek országába, bár meglehet, szeretne bejutni, de mégsem áll készen.

Egészen pontosan így fogalmazza meg ezeket a mi Urunk:

„Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.

Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.

Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.

Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád?

Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.” (Mt 22,2-14)

          A tíz szűz példázatával pedig így serkent minket az Úr:

„Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására. Öt közülük balga volt, öt pedig okos.

A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat,

az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban.

Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására!

Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat.

A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik. Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.

Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.

Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!

Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.”

„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen eljön az Emberfia!” (Mt 25,1-13)

          Ker. Gyül! Az Úr Jézus felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Földi élete során mindent megtett azért, hogy mi is ott legyünk, ahol Ő van. Ő maga fogalmaz így: „Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn 14,3)

          Jézus mindent megtett, most rajtunk a sor. Vigyázzunk hát, legyünk éberek és tegyünk eleget hívásának, amikor így szól hozzánk: „Jöjj, és kövess engem!” Így legyen! Ámen.

Sándor Veronika, 2021. áldozócsütörtök

Print Friendly, PDF & Email